6/2. fejezet

Sziasztok!

Végre valahára elkészültem a következő fejezettel!! Ebben a pár napban nagyon rám jött az ihlet, és hát elég rövid idő alatt be is fejeztem!! Remélem tetszeni fog, és ha nem értetek valamit (mert aki már elolvasta, az nem értett egy két dolgot), akkor szívesen elmagyarázom! :))

Jó olvasást!

Puszii <3

~H

Heidie szemszöge

- Bocsi Heid. - nézett rám kínosan Harry. - Igazából csak átakartam hívni Louist, hogy segítsen a fogadásba, de azt nem gondoltam volna, hogy egy kacsát fog hozni. A kacsa viszont elszabadult mi meg próbáltuk elfogni, még a serpenyővel is próbálkoztunk, és hát közbe leborult meg kiömlött egy-két dolog. - nézett a kiömlött gabonapehelyre, meg az egyéb konyhai eszközökre. - És...hát...öhm... - vakarta a tarkóját, - nem is tudom igazából, hogy hogyan történt, mert hát ...na szóval az úgy volt, hogy amikor nagy nehézségek árán végre bekerítettük, akkor hát...kinyiffant. Louis szerint agyvérzést kapott az ijedtségtől vagy mi...de én nem akartam, hogy ez legyen ... - hallgatott el Harry, és csak türelmetlenül várta a válaszom.
Én viszont nem bírtam tovább. Ott szakadt el a cérna. Elkezdtem nevetni, szinte már folyt a könnyem ettől a nevetséges helyzettől. Eleanor is elkezdett velem nevetni, amitől újra belekezdtem a visszafojthatatlan nevetésbe.
Harry csak értetlenül nézett ránk, majd megrázta a fejét:
- Most akkor nem haragszol? - kérdezte.
- Nem Harry. Ez annyira... - és itt újra elkapott a röhögőgörcs. Csak nevettem és nevettem, minek végére már mindenki velem együtt nevetett.
Mire kinevettük magunkat mindenki úgy nézett ki, mintha most futották volna le a maratont. Zihálva mosolyogtunk egymásra, majd Harry törte meg a csendet.
- Amúgy nyertem.
Várj! MI?! Teljesen elfeledkeztem a fogadásunkról. Ez nem lehet igaz! Hogy a fenébe lehetek ilyen figyelmetlen?! Ez is csak velem történhet meg. Bár én sokszor vagyok feledékeny, aminek következtében sokszor nem tudok hazajutni, de lényegtelen (a kulcs az nem nekem való!!).
- Ohhh a francba! - mordultam fel, mire Harry csak mosolygott rajtam, Eleanor és Louis pedig kuncogtak. Várjunk csak...Eleanor?! Ohhh az mocskos kis áruló! Szerencséje, hogy abbahagyta, mikor elég csúnyán néztem rá, de annyira, hogy még a mellette álló Louis is. Chhh! A hatalom ereje!
- Na de Heid. Mikor cserélünk szerepet? Mondjuk holnap? - még mindig ott van az a vigyor az arcán, amitől csak idegesebb leszek.
- Rendben. Ha viszont már így alakult, ki fogom használni a helyzetet. - kacsintottam rá. Felhúzta a szemöldökét, ezzel egy olyan "most komoly?!" fejet vágva, mire én csak megvontam a vállam, majd hajamat hátradobva elfordultam, ezzel növelve a hatást.
- Emberek, nem akarunk elmenni valami gyorsba ebédelni? - kérdeztem az órára nézve, ahol majdnem egy óra volt.
- Oké. Menjünk egy subwayba mondjuk. - vetette fel El az ötletet.
- Rendben, ha a fiúknak nem baj,  hogy letámadhatják a rajongók. - fordultam a fiúk felé, akik eddig valamit beszélgettek, úgy, hogy ne halljuk, viszont most abbahagyták és Louis válaszolt.
- Mehetünk, nekünk is ki kell mozdulni, max kapucniba. - Harry is egyetértően bólintott, majd egy okéval lerendezve a dolgot, felmentem az emeletre, és el kezdek készülődni, mivel reggel óta a piszomamba vagyok.

Miután elkészültem, lerohantam a lépcsőn, egyenesen a nappali felé ahonnan a hangok szűrődtek. Lefelé szegezett fejjel a sapkám eltakarja az arcomat, így nem láttam, hogy valakinek frontálisan neki ütközök. Na jó, azért nem volt olyan rossz a helyzet, mint ahogy titulálom, de ilyen megesik nem? Na szóval, hogy ne úgy képzeljétek el ezt az egész ütközést, hogy mindketten olyan sebességgel ütközünk, hogy egymásról visszacsapódva áttörünk a falon, mindenen keresztül, majd egyszer csak leesel a fűbe, és persze túléled az egészet, mint a filmekben, nem nem így történt. Nem vagyunk rúgók. Persze csak én gondolom túl a dolgokat, mert senki se agyal ilyeneken.
Na szóval ott tartottam, hogy neki mentem valakinek, valószínűleg az egyik fiúnak, mert érdekes lenne Eleanor széles vállakkal, és kemény felsőtesttel elképzelni. Felnézek, és Louisal találom magam szembe.
- Bocsi. - mosolyogtam rá, majd tovább akartam menni, de visszahúzott, gondolom akart valamit mondani. Várakozva néztem rá, mire ránézett a nappaliba ülő barátaimra, akik valamin nagyon beszélgettek. Visszafordultam Louis felé.
- Na milyen volt a tegnapi buli? - kérdezte.
- Nagyon jó volt! Minden percét élveztem. Bár, azzal a fiúval nem is találkoztam...  - el is felejtettem azt a srácot,  pedig eléggé vártam.
- Találkoztál vele. - mondta komolyan Lou.
- Öhm mi? - néztem rá hitetlenkedve. Nem emlékszem, hogy találkoztam volna a directionos fiúkon kívül.
- Találkoztál vele. - ismételte meg szavait, ugyan olyan higgadtan, mint ahogy eddig. Rajtam viszont egyre jobban eluralkodik az kíváncsiság, és egyáltalán nem voltam nyugodt.
- De..hogy? Mikor? Hol? Nem is találkoztam mással, csak veletek. Mondd már el!
- Jó jó, csak nyugodj le! - nevetett rajtam, és végre valahára elkezdte mondani. - Nem akarom lelőni a poént, szóval nem mondok el mindent. - mosolygott. - Nem volt ott sokat, kábé egy órát. És, ha jól emlékszem, csak egy picit beszéltetek. Szerintem egyértelmű, hogy ki az, de ha neked nem esett le, akkor hagyjuk. - mondta, miközben vállat vont.
- Öhm van egy sejtésem, de nem akarom, hogy hülyének nézz, vagy valami. - nem akartam semmi hülyeséget mondani, mert az elég kínos lenne számomra.
- Az már megtörtént. Szóval nyugodtan mondjad. - nevetett rajtam, amin én csak a szemem forgattam.
- Hát szerintem ...Niall. - Megdöbbenve nézett rám, ami nem tudom, hogy most pontosan mit is jelent. Megvakarta a tarkóját. Idegesnek tűnt. - Igen! biztos Niall az! Hiszen elhívott randira is, ami ma este lesz. Ez, hogy nem jutott eddig eszembe. Köszi Louis! - megdöbbenve állt ott, de én nem foglalkoztam vele. Megöleltem, amit persze nem viszonzott a sokk miatt, hogy én már tudom, hogy ki az A fiú.
Fülig érő mosollyal mentem be a nappaliba, majd bejelentettem, hogy indulhatunk!


                                                                **************


Négy óra. Most kezdek el készülődni a Niallal való randimra, és már nagyon izgatott vagyok. Nagyon jó volt a srácokkal a Subwayba, de viszont most jobban érdekelt a szőkeség, főleg mióta tudom, hogy Louis és El vele akartak összehozni. Egy valamibe még viszont nem vagyok biztos. Nem tudom, hogy készen állok-e egy kapcsolatra, azután az este után, de mindent megfogok tenni, hogy továbblépjek a múlton.
Éppen a ruháimat válogattam, ami egy nagyon aranyos szoknyára, és egy kapucnis kötött pulcsira esett. Szó szerint imádom a szoknyákat! Még a leghidegebb napokon is megoldom, hogy szoknyába menjek, akár több harisnyával, ha kell. Szerencsémre most nem volt hideg, így még jobban kipattantam a boldogságtól.

Lementem a földszintre, és egyenesen Apu dolgozó szobályába mentem. Sokszor hazajön korábban, hogy inkább otthoni körülmények között, és nyugodtan végezze a a saját cége munkáit. Persze csomószor csal, és kijön inkább egy kicsit velünk tölteni az időt, legfőképp ezért szeret otthon dolgozni. Amint beléptem a szobába, felnézett a laptopjából és széles mosolyra húzta ajkait, ahogy mindig is szokta.
- Hova-hova? - kérdezte meglepetten, ugyanis még semelyik szülőmnek nem szóltam, hogy ma találkozóm van.
- Hát ma találkozok egy barátommal. - mondtam ártatlanul.
- Milyen barátoddal? - itt kiemelte a barát szót, egyből rájött, hogy nem egy barátról van szó, de attól még folytattam.
- Louis egyik ismerőse, akivel a bulin ismerkedtem meg, és nagyon jófej. Nem lesz semmi baj. - céloztam arra, hogy nem kell aggódnia, nem kerülök füvesek közé, meg semmi hasonló társaságba.
- Oké. Maximum 9-re itthon legyél. - odamentem hozzá, megpusziltam és kimentem.
Az órára pillantottam, ami 5:02 -őt mutatott. És már csöngettek is. Gyorsan felviharoztam a táskámért, hogy ne kelljen sokat állnia az ajtóba. Mire viszont leértem, már valaki megelőzött. Már megint kezdi, és egyből ideges lettem, mert néha már túl olyan... Apaaa!!!

6/1. fejezet

 Sziasztok!

Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy nem hozok mostanában részeket, de az életem fenekestül felfordult, és örülök ha néha magamat tudom rendezni. Persze az írásba nem segít a nyár se, ami együtt jár a wifi mentes nyaralással. Szóval csak bocsánatot akarok kérni ezért, és ennek a résznek is csak a felét hoztam, mert csak odáig volt kész. Remélem nem haragudtok, és ha a megmaradt pár olvasó az kérem jelezze kommentbe, hogy ha van egy pici időm, akkor tiszta szívvel tudjak írni. Még egyszer bocsánat!

Remélem tetszik majd a félrész!

Puszi

~H

Heidie szemszöge


-Ez most komoly?!
- Jól van na, csak próbálkozok. - nevette el magát Harry.
Pontosan másfél órája, hogy elkezdtük, ezt az életre menő harcot, de nemhogy nevetnék Harry próbálkozásain, hanem inkább sírok. Az elején, még csak az egyszerű hülye grimasz és földön fetrengés volt, de mikor látta, hogy ez egyáltalán nem hatásos nálam, elkezdett megríkattató dolgokat csinálni. Először vetkőzni próbált, de az alsójánál megállt, és inkább visszaöltözött. Azt gondolta, hogy megtörök, az erotikus próbálkozásain?! Hát egyáltalán nem. Inkább lecsapom, és maradjon a helyén. A göndör tovább próbálkozott, például végig harapta a lábam (?!), csikizni is próbált, de erősen összeszorítva fogaimat, mind kibírtam. Most éppen ott tartott, hogy felvett egy bohóc jelmezt (fogalmam sincs honnan szedte), és bűvész trükkökkel akar "elkápráztatni". Mit ne mondjak tényleg nevettető volt azt látni, hogy egy göndör hajú világsztár, előhúz egy csokrot a jelmeze alól, úgy, hogy a piros göndör parókájától nem lát semmit.
- Legalább azt a bigyót szedd le a fejedről. - mondtam fintorogva.
- De akkor nem hiteles.
Hihetetlen , hogy Harry milyen makacs tud lenni. Nem mintha én nem lennék az, de ez mástól irritáló. Én is az vagyok tudom, de na... Néha annyira ki tudom fejezni, hogy mit érzek vagy gondolok, hogy még az írók sem szárnyalhatnak túl. Ilyen például az izé, bigyó, tudod mire gondolok, de még nyögni is szoktam tehetetlenségemben.
Na jó, Harryhez visszatérve, itt szerencsétlenkedik pontosan 90 perce (na jó már 95, de mindenki szokott kerekíteni, nem?!), és nem jutott semmire. Jó, bevallom magamba már többször elnevettem magam, de azt persze Harrynek nem kell tudnia. Én csak néztem. Néztem az arcát, ahogy a piros paróka mögül nevet, és a gödröcskéi a szája szélén, kifejezetten aranyosak voltak. Nekem is vannak. Hm..akkor én is aranyos vagyok? Biztos. Na jó, befejeztem a magam villogtatását.
- Heidie, hahó! Itt vagy?! - csettingettett az arcom előtt Harry. Hát ez elég kínos. Elbambultam, ráadásul pont Harry arcát néztem, amiből valószínűleg arra következtet, hogy bámultam rajta valamit, mikor én csak a nagy homályt láttam.

- Igen, persze. - mondtam még mindig komolyan.

- Hát azt látom. - nevetett ki Harry, mire én csak szúrósan néztem rá. Hirtelen csöngettek, ezért hamar felpattantam, hogy kinyissam az ajtót. Mikor kitártam azt, Eleanor mosolygott rám, ami miatt majdnem én is elmosolyodtam, de eszembe jutott, hogy most komolynak kell lennem. 

- Szia. - ölelt meg, én meg visszaöleltem. - Mi ez a komoly fej?! - kérdezte játékosan.

- Harryvel fogadtunk. - még mindig értetlenül nézett rám. - Hosszú. -tudtam le ennyivel, de Eleanor tudta, hogy majd el fogom neki mondani.

- Ohh szia El. - köszöntötte Harry a barátnőmet, mikor a nappaliba értünk, de miután El meglátta a bohóc jelmezt, hátra hőkölt. 

- Öhh..hát szia Harry. - szemeit a göndör és köztem jártatta, de mivel a fel nem tett kérdésére választ egyikünktől sem kapott, megvonta a vállát, és leült a kanapéra.

- El, ha Heid bármi féleképpen nevet, akkor azonnal szólj, de nehogy falazz neki! - nézett komolyan barátnőmre, már amennyire lehet komolyan nézni valakire egy bohóc jelmezbe. 

- Természetesen, de miért is? - Eleanor már nem nézett ránk úgy, mintha egy földönkívüli csapat legveszélyesebb tagjai lennénk, hanem olyan ''Ezeken már nem lehet segíteni.'' fejjel.

- Még fél óra El. Addig bírd ki kérdezés nélkül. Inkább segíts megnevettetni valahogy. - mutatott hanyagul felém, én meg csak semleges arccal néztem rá, bár belül egy sejtelmes mosoly megvolt. 

- Mindjárt jövök. - mondtam, és már felállni készültem, amikor Harry megszólalt.

- Hová mész? - kérdezte úgy, mintha valamilyen gyilkosságra készülnék.

- Pisilni.

- A-a. El menj vele, és nehogy engedd, hogy nevessen! - parancsolta, az őrmester.

- Mi?! - kérdeztük egyszerre Eleanorral.

- Komolyan mondtam. - és tényleg. Ott állt előttünk teljesen eltüntetve az előző jókedvét, és helyette összeszűkített szemekkel néz ránk.

Barátnőmmel elég érdekesen nézhettünk rá, mivel Harry arcára zavarodottság ült ki.

- Mégsem kell elintézni a dolgod? - kérdezte mosolyogva az újdonsült bohóc.
- De, csak nem értelek. -néztem rá úgy, mint aki a választ várja. Milyen logikus.

- Mit nem értesz?

- Na jó, inkább nem mondok semmit. - mondom, miközben megrázom fejem, és teljesen úgy nézek Harryre, mint, aki bekattant a sok stersztől, és így vezeti le. - Gyere El. - sóhajtottam, mire láttam, hogy ott kuncog az orra alatt. Áruló! 

Ettől függetlenül szótlanul sétáltunk egymás mellett a folyosón, a mosdó irányába. Amikor oda értünk, El megtámaszkodott az ajtófélfán, hogy majd megvárja míg végzek. Viszont ez a tervünk is csődbe ment.

- Eleanor! - szólt rá Harry a folyosó végéről, és mi egyből tudtuk mit akar Harry. Most már Eleanorral egyszerre sóhajtottunk fel, és együtt léptünk be a Wc ''területére''. Amint beléptünk, ezzel együtt látótávolságon kívül vagyunk Harrytől, Eleanor nekem rontott.

- Mi van közted és Harry között?! - kérdezte hatalmas izgatottsággal.

- Semmi. - mondtam, és ezzel úgy gondoltam,  hogy pontot teszünk a téma végére, de Eleanor olyan szúrósan nézett rám, hogy végül beadtam a derekam. - Annyi volt, hogy Louisék nem emlékeztek arra, hogy mi történt velem a buli után, ezért mivel a fiúknak fájt a fejük, Harry jött át megnézni, hogy egyáltalán élek-e még. - hadartam gyorsan a történteket, de El arca még mindig az értetlenséget sugározta. Egyből tudtam mire gondol. - És hát a fogadás...- kezdtem lassan beszélni, hogy esetleg meggondolja magát, és nem lesz ilyen kíváncsi, de hát Eleanor már nem tud változni, ezért folytattam. - Tudod milyen jó komoly-néző bajnok vagyok, - itt csak megforgatta szemeit, azon, hogy már megint fényezem magam. - és hát, amikor Harry nevetett én nem nevettem vele, ezért megkérdezte miért nem. És hát amikor elmondtam, hogy ezt mind direkt csinálom, egyből versengeni akart.  - fejeztem be minél hamarabb. És hát úgy gondoltam, hogy Eleanor válaszát se várom meg, mert egy: nem akarok erről beszélni, kettő: pisilnem kell(!!), három: hát az igazából nincs, bár most nagyon kedvem támadt monopolyzni.

Gyorsan elvégeztem a dolgom (megkönnyebbülés!!), és szerencsémre Eleanor nem hozta fel a témát. Hamar kisurrantunk az ajtón, majd újra megtettük azt az utat ami a Wc és a nappali között van. Amikor oda értünk elég érdekes látvány fogadott, amitől rögtön a szám elé kaptam a kezem.

Első díjam!!*-*

Sziasztok!

El sem hiszem, hogy megkaptam életem első díját! Nagyon boldog vagyok, és bár nem hoztam új részt (amit nagyon sajnálok), de ez a díj erőt ad(ott) arra, hogy folytassam, ezért hamarosan felrakom azt is.:)

Nagyon nagyon köszönöm Orsi Lázárnak!!:))*-*

Szabályok:

1. Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat!

2. Írj magadról 11 dolgot!

3. Válaszolj 11 kérdésre!

4. Írj 11 kérdést!

5. Küld tovább 11 embernek!

11 dolog magamról:

1. Kedvenc tagom az 1D-ből: Harry.

2. Nagyon szeretem a macskákat.

3. Van egy húgom, akitől most kérdeztem meg, hogy mit gondol rólam, és azt mondta, idézem "Nem tudom, csak azt tudom, hogy szeretlek!"<3<3<3

4. Szeretem a Little Mixet, és a kedvenc tagom Perrie.

5. Állítólag tudok énekelni.

6. Egyfolytában éneklek.:'D

7. Inkább iszok vizet, mint üdítőt.

8. Ha valakivel chatelek, akkor mindig "..."-tal szoktam elkülöníteni, vagy zárni a mondatot, ezért, amikor elkezdtem blogot írni, nehéz volt leszoknom róla.

9. A legjobb barátnőm mindig elolvassa a részeket, mielőtt felteszem.(<3)

10. Ezt a sztorit már elkezdtem írni a naplómba, de kitéptem, és kidobtam, mert nem tetszett.

11. Az első blog, amit olvastam az Elloptad a szívem ( http://stolemyheart1dlovestorywithnessa.blogspot.hu/ )

Válaszaim:

 1. Nézel valamilyen sorozatot? - Imádom a Jóbarátok-at. Már vagy 1 milliószor megnéztem.

2. Ha bárhová eljuthatnál hova mennél? - Bárhova:DD..amúgy oda, ahol éppen az 1D fiúk vannak:)..de inkább bárhova:D

3. Mióta írsz? - Hát blogot csak május óta.

4.Van másik blogod is? - Nincs, de ha ezzel eljutok odáig, hogy megvan minimum 30 fejezet, akkor lehet belekezdek egy másikba (már van ötlet:D).

5. Mi inspirál az írásban? - Az életem, és az emberek, akikkel élem.

6. Miért arról a személyről írsz, akiről írsz? - Mert Harry nekem a majdnem álompasim..:3

7. Hány éves vagy? - 14:)

8. Mikor ismerkedtél meg a blogger-rel: Fogalmam sincs. Arra emlékszem, hogy elöszőr nem akartam blogokat olvasni semmilyen formába, de utána meg megszerettem. Szerintem másfél éve.

9. Családi házban, vagy panel lakásban laknál szívesebben? - Családi, és lenne egy bejárónőm, aki takarít helyettem:D

10. Voltál már koncerten? Ha igen ki volt a fellépő? - Sajna mindig vagy lemaradtam, vagy nem akartam menni. Már bánom.

11. Mit szólnak hozzá a szüleid, hogy írsz? - Nagyon büszkék rám, mert őszintén senki se gondolta, hogy egy minimálisan is tudok írni:D

Kérdéseim:

1. Mi volt a legfurább álmod?

2. Mi az a szám, amit a legkevésbe szeretsz az 1D-től?

3. Ki a példaképed?

4. Ha csak egy embert vinnél el egy föld körüli utazásra, ki lenne az?(bárki)

5. Milyennek képzeled el a sztárságot?

6. Mi az álmod?

7. Mi sarkallt arra, hogy blogot írj?

8. Mi életed eddigi legnagyobb sikerélménye?

9. Ki a támaszod az életbe?

10. Hogy találtad ki a blogod sztoriját?

11. Hány éves vagy?

Akiknek küldöm:

Dorothy

~Csakegylány~

Nessa

Laura Lovász

Mrs.Sytles:)

Dorothy C.

Cher Brooks

Barbi1D<3

Messo

*kriszti

Hannah

5. fejezet

Sziasztok!

Nagyon szégyellem magam, mert nem hoztam részt (van szemtanú is:D), de elutaztam vidékre, és ott csak mobilom volt. Ott írtam meg a részt is, de féltem felrakni, hogy hibás lesz vagy hasonló. Mind egy nem is magyarázkodok.

Mint ahogy látjátok, új lett a design, amit nagyon nagyon köszönök MissMe-nek:)! Remélem tetszik nektek, mert én imádom*-*

A résszel kapcsolatba csak annyi, hogy...igazából semmi:DD..jólvanna fáradt vagyok:D

Jó olvasást!

Puszi

~H

Heidie szemszöge

Miután Niall elment, nem tudtam mit kezdeni magammal. Csak ültem és vártam a csodát. A csoda viszont Eleanor formájában jelent meg, így végre fel lélegezhettem. A nagy tömeg izzadt emberei között, próbált kijutni, és végül sikerült is szépen eliszkolnia onnan, de egy nagy darab fickó meglökte, így szépen előre bukott, egyenesen a lábam elé. Legjobb barátnőhöz hűen, eszem ágában se volt segíteni neki, inkább röhögtem rajta, úgy, hogy már én is majdnem a földön landoltam.
Nem tudom, hogy össze beszéltek-e, de Eleanor érkezése mindenkit visszahozott az asztalunkhoz, ami egy kicsit bosszantó volt, mert bezzeg akkor nincsenek itt, amikor egyedül vagyok. Várjunk csak! Harry hiányzik. Vajon hol lehet? Talán amiatt az eset miatt tűnt el? Remélem nem, mert nagyon lelkiismeret furdalásom lenne, bár fogalmam sincs mi miatt volt mérges, de akkor is.
- Hol van Harry? - kérdeztem úgy általánosságba mindenkitől. Egy szempillantás alatt abba maradt a nyüzsgés, ami eddig a társaságunk körül forgott,és egy emberként fordultak felém. Egy kicsit zavarba voltam, ugyanis nem tudom, hogy miért néznek így rám.
- Harry rosszul érezte magát, ezért haza ment. - törte meg a csendet Louis. Bólintottam egyet, hogy tudatosítsam vele, hogy hallottam, és tökéletesen értettem, amit mondott.
A buli tovább folytatódott, ami annyit jelentett, hogy az összes fiú lekért táncolni, és meghívtak egy pohárra, amit én természetesen nem fogadtam el. Bár tudom,hogy biztonságba vagyok a fiúk mellett, a részegségem megnagyobbítja a makacsságom, és el tudom képzelni, hogy elkerülök a fiúk mellől.
Nagyon élveztem a fiúkkal a bulit, és most esett le, hogy igazából a One Directionnal buliztam. Wow. Ennyit a rajondói énemből. Voltak olyan kedvesek, hogy haza vittek, ezért nem kellett gyalog haza mennem, aminek persze örültem, mert nagyon elfáradtak a lábaim, és már a szememet se nagyon bírtam nyitva tartani.

Otthon egyből elmentem zuhanyozni, majd miután felvettem a pizsomám, beugrottam az ágyba, és álomra hajtottak a fejemet. 

Reggel a csengő hangjára ébredtem, és mivel Anya meg Apa dolgozik, nekem kellett kimászni az ágyból, és megnézni ki zaklat ilyenkor. Szépen lassan lementem a lépcsőn, közbe pedig abban reménykedtem, hogy az ajtóban álló idegen, megunja a várakozást, és szépen eliszkol innen. Hát sajna nem volt szerencsém, és mikor leértem az ajtó elé, a félig-meddig átlátszó részen az ajtónak, pontosan ki tudtam venni egy szabályos emberi formát. A kulcsok fogasáról levettem a bejárathoz tartozót, és még mindig a lehető leglassabban dugtam be a zárba, és fordítottam el. Ezalatt a mozgalmas leút során, ezernyi gondolat futott át az agyamon, hogy vajon ki áll az ajtóban, a postáson át, Anyunak a kozmetikusáig, de ahogy kinyitottam az ajtót, egy nem várt személy állt ott. Kérdőn néztem a zavartan ácsorgó Harryre, aki mikor meglátta, hogy kinyitottam az ajtót, arca egyből pirosodott, és a szájával szerintem egy halat próbált utánozni. Igen, valahogy így nézett ki. Egy piros hal.(egyáltalán van olyan?!) 

- Harry?! - nem tudtam, hogy mit nyögjek ki egy ilyen kínos szituációban.

- Öhh..szia Heidie. - látszott rajta, hogy erősen próbál határozott lenni, de nagyon látszott zavartsága. - Louis mondta...

- Gyere be. - szavába közbe vágva, illedelmesen beinvitáltam, hogy ne az ajtóban kezdjünk valószínűleg egy hosszú csevejt lefolytatni. Harry udvariasan levette a cipőjét, majd engem követve elindultunk a nappali felé. A folyosó egyik fordulójánál előre engedtem, és gyorsan megnéztem magam az ott lévő kis fali tükörbe. A látvány meglepő volt. Kócos haj, és.. és a többi rendben volt. Nem volt karikás a szemem, és elfojt smink, ami a tegnapi buli maradéka lenne. Semmi. Úgy látszik az úristen tudta, hogy ma vendégem lesz. Olyan fura, hogy ez a hosszabb gondolat menet, pár másodperc alatt futott végig az agyamon. Gondolatban mindig minden gyorsan történik, meg persze máshogy. Például, ha szeretnék egy esőerdei emberszabású csimpánzt, akkor nem fog egyből csengetni a postás az ajtón, egy csimpánzzal a nyakába, és nem lesz a majom a legjobb barátom, hanem inkább kitépi az összes hajszálamat, és megeszi az összes banánt (imádom a banánt). Nem tudom honnan jött ez a hasonalat, de a lényeg az, hogy gondolatban máshogy lesz elképzelve, mint a valóságban.

Gondolataimat vissza vándoroltattam Harry irányába, akivel épp leültünk a nagyon is kényelmes kanapéra. Az előttem ülő fiú, zavartan tördelte ujjait, míg nekem kérdőn szaladt fel a szemöldököm.

- Szóval. Ott tartottunk, hogy Louis mondta...hogy? - kérdeztem, mivel úgy tűnt, Harry nem nagyon akar magától megszólalni. 

- Ja, igen. Szóval Louis mondta, hogy nem emlékszik senki arra, hogy mi történt veled, ezért, mivel neki halálos fejfájása van, én jöttem leellenőrizni, hogy jól vagy-e. - áhh..gondolhattam volna. Mindenki részeg volt, nem csoda, hogy nem emlékeznek semmire, pedig ők vittek haza.

- Igazából nem vagyok jól... - kezdtem, mire Harry aggódva meregetett.

- Mi a baj?  Fáj valami?  Hozzak fájdalom csillapítót? - szegény nagyon megijedhetett, pedig csak az agyi rokkantságomról beszélek. 

- A fejembe mintha lenne valami...- fogtam a fejem, közben pedig fájdalmas arcot vágva próbáltam, elő halottat utánozni. Nagyon sajnáltam Harryt, mert nagyon megijedhetett, bár nem tudom, hogy mért foglalkozott ennyire az egészségi állapotommal.

- Mi?! - kérdezte összezavarodottan. - Mi van a fejedben? 

Köztudott, hogy én sokáig tudok teljesen komolyan beszélni dolgokról. Így sokszor előfordult (a Jackes esett előtt), hogy amíg én teljesen nyugodtan, és maximum egy enyhe mosollyal beszéltem a barátaimnak a férfiak közötti mellrák mellékhatásairól.

Még mindig komoly arccal meredtem Harryre, akin látszott, hogy össze van zavarodva. Kezemet rátettem a vállára, majd erősen szemébe nézve kezdtem bele mondanivalómba.

- Levegő.

Harry elég tébolyodottan nézett rám, de mikor leesett neki mit mondta, elkezdett nevetni. Én csak néztem, meredtem a magam előtt lévő röhögő göndörre. Csak most vettem észre arcán lévő gödröcskéket, csodálatos zöld szemeit, és a nevetése milyen aranyos...szóval helyes pasi. Harry csodálkozva meredt rám, gondolom azért, mert nem nevettem vele.

- Miért vagy ilyen komoly? - hogy megmondtam.

- Jaa..direkt csinálom. Ez egy különleges képességem. Sokáig bírom, hogy ne nevessek valamin. - itt már azért én is elmosolyodtam.

- Ohh...mibe fogadjunk, hogy meg tudlak törni? 

- Kihívás? Én benne vagyok. De mibe fogadjunk? - elgondolkoztam mibe mennék bele, de arra jutottam, hogy mindenbe, mert tudom, hogy nyerek (kicsit se vagyok egoista).

- Mondjuk aki nyer, az egy napig azt csinálja, amit a másik mondd. 

- Áhh ez túl hétköznapi. Legyen mondjuk az, hogy aki veszít, az egy napig a másik lesz. - értetlenül nézett rám, ezért elkezdtem magyarázni. - Például ruhát cserélünk, a fehérneműt is beleértve, és megcseréljuk a napi rutint, és addig a másik pedig a vesztes házában lesz és azt csinálhat, amit akar. - perverzen kezdtem húzogatni a szemöldököm, mire felnevetett, és elkezdett bólogatni.

- Ez jó. - értett velem egyet, majd kezet rázva megpecsételtük, a fogadást. 

- És mikor kezdjük?

- Mondjuk...most?! - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mert nekem ez teljesen egyértelmű volt.

- Jó. Akkor mostantól mindent csinálhatsz, de nevetni nem nevethetsz. Egy kis mosolygás se. Semmi. - szögezte le a szabályokat, amire hevesen bólogattam. - Ja és most kezdjük. - tapsolt egyet a kezével, mint egy színdarab kezdetén. 

Kezdetét vette a párbaj. Egy kicsit se izgultam, mivel tudtam ennek a kis ''játéknak'' a vég kimenetelét. Viszont kíváncsi leszek Harry taktikáira, mert én profi vagyok. Tudom kicsit nagyra tartom magam, de csak akkor, amikor tényleg jó vagyok valamiben.

Oh viszont valamit elfelejtettünk.

- Harry, szünet van...

- Áh máris feladod? - kérdezte egy öntelt vigyor keretében, amire én csak megforgattam szemeimet.

- Nem Harry, csak tudod kimaradt egy apró részlet kérdés a fogadásból. - nem értette miről van szó. Komolyan ilyen az IQ szintje?! - Mennyi ideig kell komolynak lennem, és neked mennyi ideig kell próbálkozni, hogy megnevettess? Mellesleg megjegyzem szerintem elég nevetségesen fogod majd.csinálni.

- Már megbocsáss. Ne becsüld alá a képességeimet. - húzta fel az orrát, mintha megsértődött volna. A volnán van a hangsúly. 

- Harry, ha nem válaszolsz a kérdésemre, akkor én döntök. - kezembe kell venni az irányítást, mivel Harry agyi szintje, épphogy üti az 1-et. - Legyen mondjuk 1 óra.

- Neeeem...- húzta el a szót. - Az kevés. Legyen mondjuk délután 6-ig.

- Az nem jó. 5-kor Niall-al találkozok. - mondtam csak úgy általánosságban, de úgy látszik Harrynek valami baja lett. Álkapcsa megfeszült, szemei összeszűkültek és elkezdett fészkelődni a kanapén. Igaz, csak tegnap óta ismerem, de még a vak is látja, hogy baja van. Nem tudom, hogy mi lelte, de mikor Niall-al beszéltem és feltűnt, akkor is ilyen volt. Állítólag legjobb barátok, de azok nem szoktak így viselkedni. Vagy talán...

- Harry, össze vesztél Niallal? - látszott a rajta, hogy megleptem a kérdéssel, mert összerancolta szemöldökét, de egy "szempillantás" alatt felfogta az IQ bajnok, hogy mit is mondtam. (Bevallom, néha nekem sincs sok tudás az agyamba, de pszt...)

- Öhm... hát igen. 

- De miért? 

Csendben maradt. Türelmesen vártam a válaszát, de csak kezét tördelve, lehajtott fejjel bámult ki a fejébő"szívgyógyítás" 129. oldalán, a. 'mit csináljunk, ha a beteg nem mond semmit' szabályzati pontnál azt olvashatjuk, hogy ilyen helyzetben a legmegfelelőbb megoldás, a várakozás. Hát,  most én is ezt tettem. Csak néztem, és vártam. Egy bő, örökkévalóságig tartó fél percig kellett várnom, mire Harry kinyitotta a száját (bezzeg, amikor azt akarjuk, hogy lassan teljen az idő, gyorsan megy...ki nem állhatom).
- Egy lány miatt. - mondta, egy nagy sóhaj keretében.
- De Harry, nem szabad össze veszni egy ilyen hülyeségen. A barátság sokkal fontosabb, mint egy csaj. Szerintem beszéljétek meg, és minden a régi lesz. Ha nem is magatok miatt, de a banda miatt muszáj. Mit gondolnának a rajongók? Hogy a kedvenc bandájuk savanyú yoghurtot evett? - itt elmosolyodott, gondolom a hasonlat miatt. - Fel a fejjel! Menj oda hozzá, megbeszélitek, és újra barátok vagytok.
- Igen, talán igazad van. - rázta helyeslően a fejét.
- Még szép, hogy igazam van. Nem is lennék, ha nem lenne. - egy képzeletbeli váll veregetés, azért tényleg járna ám.
- Hahaha nagyon vicces. - gúnyolódott Harry, mire csak egy nyelvnyújtás volt a válaszom. - Viszont a fogadásra visszatérve, legyen 2 óra?
- Ühm...hány óra van?
- 10 óra lesz 10 perc múlva. - nézett rá az órájára Harry, mire én automatikusan bólintottam egyet.
- Rendben. Utána pedig ebédelhetünk. Bááááár... - húztam el az 'á' betűt. - még nem is reggeliztem.
- Majd a nagy versengés közben ehetsz.
- Oki. Akkor visszaszámlálás. 3, 2, 1, RAAAJT!!! - kiáltottuk el magunkat a végén Harryvel, de én persze figyeltem arra, hogy komoly fejjel kiabáljak (elég torz látvány lehetett). Ezzel kezdetét vette az évszázad "legvéresebb" megmérkőztetése.   

4. fejezet

Sziasztok!
Most nagyon boldog vagyok, ugyanis egyre többen érdeklődtök a blogom iránt. Tényleg, ha van bármi kritikátok azt leírhatjátok, és változtatok rajta. Hideg/meleg, mindegy, nekem mind kettő jólesik.
Jó olvasást!:)
Puszi

~H



Heidie szemszöge


 Izgatottan ücsörögtem a szobámba, telefonomat szorongatva, és vártam, hogy Louis csörögjön. Telefon helyett viszont a csengő csörgött. Gyorsan lefutottam a lépcsőn, ügyelve arra, hogy hasra ne essek. Mikor leértem, láttam, hogy Apu már ajtót nyitott, és válla fölött Louis hatalmas vigyorral állt az ajtót támasztva. Gyorsan felkaptam a cipőmet, a fogasról a táskám és a blézerem, majd izgatottan léptem Apu és Louis közé, akik valamiről beszélgettek, de nem figyeltem pontosan, hogy miről. 
- Szia Louis! - öleltem át boldogan, és Apának is nyomtam egy puszit az arcára. - Szia Apa! Nem tudom, hogy mikor jövök, de nyugi a fiúk vigyáznak rám. - sietni akartam, ezért megelőztem, hogy ő mondja el, hogy vigyázzak magamra. 
- Rendben. Maradj Louis mellett. Szia. - és ezzel együtt úgymond kilökött minket az ajtón. Jó érzéssel töltött el, hogy ebben a rövid beszélgetésben, Apu megbizonyosodott arról, hogy jó kezekbe leszek.
Rámosolyogtam Louisra, mire ő lovagiasan felém tartotta a karját, én meg, mint egy hercegnő, belé karoltam. Lassan andalogtunk el a kocsiig, ahol szintén udvariasan, kinyitotta nekem a limuzin ajtaját. Mióta lett ilyen illem tudó?! Semmikor, ugyanis, mint mindig, most is hülyül, amit a fején lévő hatalmas vigyor árul el. 
- Hálás köszönetem Mr. Tomlinson. - mosolyogtam az előttem álló "úriemberre". Hangosan felnevetett, mire én is elkezdtem vele együtt kacagni. - Louis, légyszi te szállj be előbb. Nem akarok más mellé ülni. - kértem egy kicsit lehalkítva a hangerőből, hogy a bent ülők ne hallják meg. 
- Rendben. - tényleg nagyon hálás vagyok Louisnak, mert azokba az emberekbe még nem bízom meg. Mi van ha taperolni fognak? Vagy mást...Nem. Maradok Louis és az ablak mellett. Louis gyorsan bepattant egy szőke srác mellé, aki tudomásom szerint Niall. Én is gyorsan bepattantam és négy, engem bámuló fiúval találtam szembe magam. 
- Sziasztok! Heidie Johnson. - nem akartam, hogy azt higgyék, hogy annyira távolságtartó vagyok, ezért mindenkivel kezet fogtam és bemutatkoztam. Kivéve..öhm Harry? Ja igen Harry. Na neki, csak a kézfogás+szerény mosoly jutott. Mindenki szimpatikusnak tűnt. Talán Harry egy kicsit távolságtartó, de ezt meg tudom érteni. Először én is mindig olyan vagyok, de ha már meg van a bizalom, utána..khm...őrült leszek. 
Elkezdtek kérdezgetni rólam, hogy hol születtem, mit szeretek, és sajnos Louis belekevert abba a témába, amit nem akartam. A fiú. Nagyon meglepett, hogy Harry is közbe szólt a beszélgetésbe, mert egész úton meg se szólalt, de ettől függetlenül rendesen válaszoltam neki. Tovább folytattam a beszélgetést a többiekkel, de nem tartott sokáig, mivel megérkeztünk egy szórakozó helyre. 
- Eleanor? - kérdeztem Louist, miközben elkezdtünk kiszállni a limóból. 
- Szólt, hogy később jön. - mondta, majd megfogva a kezem, maga után rángatott a bejárathoz, ahol egy nagy darab szekrény szedte a belépőket. A fiúk ha jól látom már bementek, és egy alig forgalmas kis zugba vártak ránk. Louis felmutatta a VIP kártyáját (nem is tudtam , hogy VIP helyen leszünk, bár én hülye nem gondoltam arra, hogy a One Directionnal vagyok körülvéve), és a szekuritis be engedett minket. A többiek amint látták, hogy közeledünk, elindultak felénk, és együtt kerestünk egy csöndes páholy szerűséget, ami az elit szekcióban van. Micsoda szóhasználat! Igazából egy cseppet sem különleges asztalhoz, és hat székre ültünk, ami egy csendesebb sarokba van. Szóval, olyan mint egy átlagos bárban.

Zayn hozta az első kört, ami nekem nagyon ízlett, de nem kívankoztam többet inni, a többiekkel ellentétben. Ők már a harmadik pohárnál voltak, mégsem látszott meg rajtuk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyedül ülök az asztalnál. Louist mintha Harryvel láttam, Zaynt mintha Liammal táncolt volna, de nem vagyok biztos benne. Niall, hát, fogalmam sincs hol van. Eleanor nincs itt, Louis össze akár hozni valamilyen fiúval, de így,hogy elment nem tudok vele mit csinálni. Nem tudom , hogy mit csináljak, ezért inkább maradok itt, csak visszajönnek. 

Ez be jött, ugyanis egy pohárral a kezébe Niall andalgott felém. Egyből fellélegeztem, mert utáltam ilyen helyen egyedül lenni, és az igaz, hogy Niallt meg nem ismerem, de hogyha Louis haverja, akkor valószínűleg nem lehet pedofil. 

Niall leült a mellettem lévő székre, és gondolom arra várt, hogy megszólaljak, de én csak néztem.  Ő sem hagyta annyiban. Ő is nézett, és ebből kialakult egy jó kis farkasszem bajnokság. Már mind a ketten mosolyogva próbáltuk nyitva tartani a szemünket, de Niall nem tudja kivel húzott ujjat.
Én vagyok a farkas szemezés bajnoka. Nagyon sokáig tudok nézni valamit, vagy ez esetben valakit. Kis koromban sokat játszottam a bátyámmal, és volt olyan, hogy tíz percig is játszottunk. Igen, jól hallottátok. Van egy bátyám. A neve Thomas Johnson. Két évvel idősebb nálam, és már 2 éve amerikába költözött. Ami viszont nagyon fájt, hogy nem láttam és nem is hallottam róla sokat ebben a pár évben. Igazából nekünk nagyon jó kapcsolatunk volt, és nagyon keveset veszekedtünk. Nem értettem és még most sem értem, hogy miért nem keresett engem, mikor kellett volna a támogatása,hogy magához öleljen és azt mondja az ő búgós hangján, "Semmi baj, itt vagyok!". Hiányzik, nagyon hiányzik.
Gondolatmenetemet a velem szemben ülő Niall zavarta meg, aki igazából nem tett semmit, de így is visszahozott a valóságba. Ezzel együtt viszont akaratlanul pislogtam, így elveszítettem a játékot.
- Ezaaaaaaaaz!!! Nyertem!! - kiáltotta a szőke fiú. Még szerencse, hogy a dübörgő zene tompította a kiabálását, de még így is néhányan felénk fordultak.
- Neeee! Most már nem mehetek emberek közé! Ezt a szégyent! - én is belementem a túlzásba és elkezdtem "kínlódni" a szörnyű megaláztatás miatt.
Miután mindketten kinevettük egymást, elkezdtünk értelmes dolgoktól beszélgetni. Mindketten mondtunk magunkról pár dolgot, és nagyon élveztem a Niallal való beszélgetést. Olyan szabad, kötetlen, gördülékeny beszélgetés volt. Úgy éreztem vele még a sarokban lévő pókhálóról is tudnék beszélgetni.Villámcsapásként jött a gondolat, hogy talán ő lehet az A fiú, bár, ahogy megismertem, nem egy a személyiségünk. Nem tudom mi, de valami más.
- Máskor is találkozhatnánk. Mondjuk elvinnélek holnap vacsorázni. Neked jó? - kérdezte mosolyogva. Nagyon szeretnék Niallal több időt, kettesben beszélgetni, szóval egyértelmű volt a válaszom.
- Persze, szívesen el megyek veled. - mosolyogtam Niallra, aki visszamosolygott. Mosolya viszont hirtelen lefagyott az arcáról, mikor meglátott valamit a hátam mögött. Követtem a tekintetét, és hát nem is valamit, inkább valakit láttam. Harry dühösen méregetett minket, vagyis inkább Niallt. Szerencsére jobb oldalán ott állt Louis, aki valamit suttogott a fülébe, mire Harry megfordult, és elment valahova Louisal
Kérdőn fordultam Niall felé, aki még mindig lesokkolódva nézett ki a fejéből.
- Ez meg mi volt? - kérdeztem, mire alig láthatóan összerezzent, de végre rám figyelt.
- Őhhh..semmi...mindjárt jövök. - és ezzel egy időben, Niall elrohant Louisék irányába, én meg ott maradtam értetlenül és legfőképp egyedül.

Harry szemszöge


Mikor megérkeztünk, és beültünk egy csendes sarokba, egyből oda akartam menni hozzá, ezt az ötletemet viszont meghiúsítatták. Épphogy elindultam felé, Louis állt elém. Elrángatott egy másik sarokba (itt csak sarkokba lehet csöndesen beszélgetni?! Mintha büntetésbe lennének..), és egyből nekikezdett.
- Na??!! - tudtam, hogy mire érti, de húzni akartam az agyát.
- Mi na? - kérdeztem viszonylag nyugottan, de Louis már nem fért a bőrébe.
- Tetszik Heide? - már szinte ugrált az izgatottságtól.
- Háát...talán..igen..nagyon..-nehezen találtam a szavakat, és gondolom ezt Lou is észrevette, ezért nőtt a fejére az a hatalmas vigyor.
- Tudtam!! - kezdte ütögetni a vállam. - Első látásra szerelem?
- Háát..valami olyasmi, de nem vagyok szerelmes. - tájékoztattam Louist, mielőtt elkezdené terjeszteni, hogy Harry Styles szerelmes.
- Még! - húzogatta a szemöldökét, amitől elkezdtem nevetni.
Vissza akartunk menni a többiekhez, de akkora tömeg lett előttünk, hogy nem tudtunk megmérkőzni velük. Már vagy fél órája sodródunk a tömeg áradattal, de végre látom az asztalunkat, ahol...ahol Niall és Heidie nagyon bezsélgetnek. Rögtön elkapott a féltékenység, mert ismerem Niallt. Tudom, hogy néz lányokra, ha el akarja csábítani. Ő most így néz RÁ! Amikor Louis odaér mellém ő is döbbenten néz rájuk. Mikor Niall is észre vesz minket, egyből megfagy, és meg sem mozdul, mire Ő is megfordul. Találkozik a tekintetünk, de rögtön elkapom, hiszen nem rá vagyok mérges. Niallt nézem, de fél szemmel látom, hogy Louis felém fordul.
- Harry, ne csinálj semmi hülyeséget! -parancsolt rám, hiszen már ismer, és tudja mit akarok tenni. Mégsem azt teszem. Elindulok vissza az embertömeg felé, de tudom, hogy jönni fog utánam. Jól sejtettem, ugyanis, ahogy megálltam egy nem annyira forgalmas részen Louist látom magam mellett. Viszont arra nem számítottam, hogy Niall is utánam jön.
- Niall, menj innen! - nagyon nem akartam, hogy itt legyen. Szinte árulásnak veszem, hogy nyomult arra a csajra, aki nekem való, pedig tudott az egészről. Ez a legbosszantóbb ebben.
- Hadd magyarázzam meg! - kérlelt, én meg unott arccal felé fordultam, és vártam a válaszát. - Nem úgy van, ahogy te gondolod. - kezdtem még idegesebb lenni.
- Miért, hogy van Niall?! Ismerlek, túlságosan is jól. - próbáltam lenyugodni, ezért nagy levegőt vettem.
- Sajnálom Harry, igazad van. Teljesen kiment a fejemből, mikor vele beszéltem. Le is mondom a holnapi randit. - na, hiába nyugtattam magam, most idegességem az egekbe szökött, és már ökölbe szorított kezekkel néztem Niallra.
- RANDI?! - nem bírtam tovább. Most haza akarok menni.
- Igen Harry, de lemondom. Meggondolatlan voltam. - mondta félénken.
- Igen az voltál! De tudod mit? Menj el nyugottan el arra a randira, nem akadályozom a boldogságotok. Haza mentem. - már indultam volna, de Louis a karomnál fogva vissza húzott.
- Harry, ne legyél barom. Fiatal még az éjszaka, ne akard elszalasztani a lehetőséget.
- Nem érdekel semmi! Se Niall, se a buli, se Heidie. - ezzel együtt ott hagytam mindent. A barátom, a lehetőséget, és a lányt, akit tudnék szeretni.

Sorry

Sziasztok!
Nem tudom, hogy ki látta és ki nem, de véletlenül kiraktam a még be nem fejezett 4. fejezetet. Mobilomra letöltöttem a bloggert és még elég új volt nekem, és véletlenül felraktam. Nagyon sajnálom!
Viszont, számításaim szerint holnap kirakom a már teljes 4. fejezetet!!:) (remélem azt nem fogom elrontani..:D)
Puszi<3

~H

3. fejezet

Sziasztok!

Megjöttem a 3. fejezettel, ami egy fontos fejezete a történetnek. Jó olvasást.

~H

Louis, volt olyan kedves és hazavitt kocsival. Elég nehezen ment.

Párbeszéd Louisal:

- Louis légyszi vigyél haza.

- Nem.

- De késő van.

- Tudom.

- És, ha elkap egy csúnya bácsi?!

- Akkor így jártál.

- Miért nem akarsz hazavinni?

- Mert éppen fontos dolgokat csinálok.

- Louis. Egy görögdinnyébe nem tudod belevésni az arcodat.

- Dehogynem. Nézd!

- Ez egy pálcika ember.

- Én így nézek ki.

- Ja persze. Hol a pálcikád??

- Úristen nincs pálcikám! - itt már elkezdett szaladgálni.

- Louis, vidd haza Heidiet. - Elenor a megmentőm(!!!!)

- Máris El. - és már a cipőjét húzta.

- Bezzeg nekem nem engedelmeskedsz.

- Mert tőled nem kapok jutalmat.

Úton hazafelé, nagyon jól elvoltunk, hülyeséget hülyeségre halmoztunk, de annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy nem tudtuk abbahagyni a beszélgetést. Ezért még 10 percet álltunk a kapunk előtt.
Miután elköszöntünk egymástól, bementem a házba, ahol egyből Apuval találtam szembe magam.
- Hol voltál? - egy kis szigor volt a hangjába, amit én figyelmen kívül hagytam.
- Eleanornál. - nagyon nyugodt voltam. Túlságosan is.
- Akkor ki ez a fiú? - tudtam. Éreztem, hogy e miatt csinál úgy, mintha egy bírósági tárgyaláson lennénk.
- Louis, El barátja. - mondom, de megmosolygat Apu féltése. Mindig is nagyon védett a fiúktól, de a Jackas eset óta, gondolom még jobban meg akar védeni.
Miután úgy gondoltam, nem lesz több kérdése, felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam, majd pizsomámat felvéve ugrottam bele az ágyamba

Annyira izgatott voltam a buli miatt, hogy nem tudtam egy ideig elaludni. Nem tudom, mit várok ettől a bulitól, de azt tudom, hogy jól szeretném magam érezni, és a múltat magam mögött hagyni. Élvezni akarom minden egyes pillanatát, de ha visszajönnek az emlékek, akkor nem biztos, hogy meg áljt tudok neki parancsolni. Mi van, ha rosszul sül el? És megint csalódni fogok? NEM! El akarok menni arra a bulira, el kell felejtenem a múltat és a jelenbe élnem. Pont.

Harry szemszöge

Egész nap az ágyamba döglöttem, mint egy szerencsétlen. Ki kéne mozdulnom, vagy valami, de ha kimegyek az utcára, találkozok a sikítozó rajongókkal. Nagyon szeretem őket, meg minden, de már elegem van. Lökdösnek, bele kiabálnak a fülembe, rám esnek, el esnek, követnek. Mindenből elegem van!! Nem akarok csinálni semmit, de közbe meg akarok. Nem akarom, hogy a szabadságomra ha visszaemlékszek, az legyen bennem, hogy jól elcseszted haver.
Sajnálkozásomat egy hangos ajtó csapódás zavarta meg. Louis. Na már csak ő kell nekem ide. Mindjárt bejön és leolt engem, hogy micsoda szerencsétlen vagyok. Jól sejtettem. Louis hangos lábdobogása egyre közelebbről hallatszott. Hirtelen kivágta az ajtót, és egy boldog mosollyal az arcán üdvözölt.
- Jóóóóóreggelt drágalátos barátom. - öhm..mi a baja?
- Reggelt? - pontosan este 11 óra volt, szóval szerintem jogos volt a kérdésem.
- Gondolom most keltél ki az ágyból, nem? - nem válaszoltam neki, de gondolom az arckifejezésemből levette, hogy nagyjából igen. - Szeresd a te legjobb barátod, ugyanis holnap buliiii.
- Mi? Louis,én nem megyek buliba. - semmi kedvem sincs ahhoz, hogy a többiek próbálják a kedvemet jobbá tenni, erre én iszok, másnap pedig iszonyatos fejfájás...Szörnyű.
- Dehogynem jössz. - még mindig ott van az a kibaszott mosoly a fején. Kezdek már ideges lenni.
- Nem, nem megyek!
- Fogadjunk, hogy el jössz.
- Na. Kíváncsi vagyok. - nagyon érdekel, hogy mit talált ki nekem Louis már megint.
- Lesz ott egy barátom, aki ugyan olyan, mint te.
- És? - amúgy nem lehet két ember teljesen egyforma, de mind egy.
- És lány... -ohohóó..na itt már érdekes. Lou látta rajtam, hogy érdekel, ezért folytatta. - gyönyörű, 18 éves, barna göndör hajú lány. Tulajdonságaiba pedig te.
- És ő is ott lesz? - kérdeztem, már én is mosolyogva.
- Bizony - húzogatta a szemöldökét, mire én is elkezdtem, így mind a ketten elkezdtünk nevetni.
- Jó. Elmegyek.
- Tudtam, hogy ez hatni fog. - ki ne akarna egy állítólag gyönyörű lánnyal megismerkedni?! Hát én biztos, és legalább nem a szobámba ülve punnyadok. Kezdem várni a holnapot.

*******

Reggel persze Louis mindenkinek elmondta, hogy talált nekem egy megfelelő lányt, aki szintén miattam fog jönni. Mit ne mondjak, élveztem. Nem is gondoltam ezelőtt, hogy keressek egy barátnőt, vagy nem is tudom. Túl el voltam foglalva, egy barátnőhöz. Várjunk. Még nincs is barátnőm. Minek beszélek én erről?! Azt se tudom mi a neve, még hogy barátnő?! Hagyjuk. Majd este minden kiderül.

 *******

Este már az egész banda készen állt a bulira, kivéve Niallt. Nem tudom, hogy mit csinál ennyi ideig, de sose szokott ennyit készülődni. Ezt figyelmen kívül hagytam, és inkább magamra koncentráltam. Nagyon ideges voltam, mindig ideges vagyok, fogalmam sincs mért. Elővettem a telefonom, majd azon kezdtem..öhm..nem is tudom mit csináltam a telefonnal. Bambultam ki a fejemből, mikor egy kéz suhant el az orrom előtt. Nagyot rezzentem, majd egy kicsit dühösen néztem a tettesre. Liam mosolyogva nézett rám, majd fejét oldalra biccentve mutatta, hogy a többiek elindultak kifelé. Gyorsan felálltam és lehajtott fejjel kullogtam Liam után. A többiek már a kocsiba ültek, és csak ránk vártak.

Egész úton az ablakon bámultam kifelé, és azon gondolkodtam, hogy vajon, hogy néz ki, tényleg olyan mint én? Egyáltalán tud rólam? Megválaszolatlan kérdések, amikről nem tudok, de remélem, hamarosan meg fogom tudni.

Hirtelen ara figyeltem fel, hogy a kocsi megáll. Kinéztem az ablakon, és egy ismeretlen ház előtt voltunk.

- Hol vagyunk? - kérdeztem a többieket, mivel tényleg egy csepp fogalmam sem volt mit keresünk itt.

- Ahogy már Louis elmondta, beugrunk egy barátjáoz, hogy elvigyük a buliba. - mondta Zayn, unott arccal. Tényleg említették volna?!

- Ne már. - bevágtam a durcát. Komolyan. Minél előbb akartam ott lenni, hogy találkozhassak azzal a lánnyal, erre meg Louis idehozza valamilyen haverját.

Láttam, ahogy Louis becsönget a házba, majd egy 40 év körüli férfi nyit neki ajtót. Ez most komoly?! Bulizni visz egy kábé 40-es pasit. Mit is várhattam tőle. Én itt döglök azért a lányért, erre meg... várjunk csak. Miért jön Louis egy gyönyörű lánnyal az oldalán?! Úristen! De gyönyörű. Nem hiszek a szememnek. Jobban végig mértem a sötétített ablakú járműből, és újra megállapítottam, hogy gyönyörű. Egy kedves kifinomult lánynak látszik. Talán nem is az a lány lesz az igazi, aki hasonlít rám. Lehet, ha magamat kapom vissza másban az idegesítő lenne, mert én nagyon idegesítő és bunkó is tudok lenni. De Ő...tökéletes(nek tűnik).

Louis kinyitotta az ajtót, majd a gyönyörű lány is bemászott közénk, Louisal együtt.
- Sziasztok! Heidie Johnson. - rázott kezet mindenkivel, közbe a banda is bemutatkozott. Amikor rám került a sor, mindkettőnk egy félénk mosollyal nyugtázta, hogy köszöntünk egymásnak, majd gyönyörűen aranyos kezével belenyúlt az én mancsomba, és kezet ráztunk. Elképesztően dögös, de visszafogott stílusa, egyből felkeltette a figyelmemet.
- Szóval Heidie. Te Eleanor barátja vagy? - kérdezte a vele szembe ülő Zayn. De szerencsés istenem. Én vagyok a legtávolabb tőle.
- Igen, méghozzá a legjobb barátnője. - miközben Zayn barátomra mosolygott, kivillantotta fehér fogsorát, és..és.. gödröcskéit?! Jézusom, de aranyos. Oké Harry, mi van veled??!!
Elkezdtek a többiek vele beszélgetni, de én csak néztem. Néztem ezt a csodát, ami itt van szinte előtte. Agyam nem tudott betelni ezzel a gyönyörű látvánnyal, akárhányszor végig néztem rajta, úgy éreztem még egyszer meg kell néznem. Jézusom Harry te pedofil állat!! Gyorsan elkaptam a tekintetemet, a kint elsuhanó autók sokaságára, hogy eltereljem valamivel a figyelmemet.
Fél füllel viszont hallgattam a beszélgetésüket, ami kezdett elég érdekes lenni. Oda kaptam a fejem, hogy vajon miről lehet szó.
- Heidie. Nyugodtan elmondhatod a fiúknak, hogy mit mondtál Elnek, mikor belementél. - kacsintott rá, majd a vállát átkarolva mosolyogva néztem rá. Hirtelen elkapott a féltékenység, hogy most nem én ülök mellette, és ölelem át.
- Hát..szóval igazából..öhm..csak.. - enyhén elpirult az arca, amiről arra következtettem, hogy zavarba van. - azt mondtam, hogy csak egy fiú miatt jövök el a bulira. - mondta még mindig piros arccal.
- Fiú? - magam is meglepődtem, hogy a kocsi úton most elöszőr szólalok meg, és pont most. Óh istenem, miért?? Miért cseszem el mindig?!
Félénken rám emeli a tekintetét, gondolom ő is meglepődött, hogy pont én kérdeztem, de mosolyogva válaszolt.
- Louis és El mondta, hogy van egy ismerősük, akire azt állítják, hogy nagyon hasonlítok...
- Teljesen. -vágott szavába Louis.
- Ahogy mondod. - hagyta rá mosolyogva, majd folytatta. - és azt mondták, hogy ezen a bulin ott lesz, és, hogy feltétlenül, meg kell ismernem. Állítólag Louis legjobb barátja,de már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen. - Mindenki megfagyott, szó szerint. Csak Louis mosolygott önelégülten, amíg felfogtuk mit is mondott Heidie. Mindenki egy emberként pillantott rám, de nem tudtam megmozdulni. Nem tudom elhinni, hogy ez a gyönyörű, kedves, aranyos lány lenne a másik felem. Ebben a pillanatba elhatároztam, hogy mindent meg fogok tenni ezért, hogy az enyém lehessen. Mindent. Ő kell nekem.
Mintha visszacsapódtam volna a földre, egy nagy mosoly kíséretébe, néztem körbe. A többieknek próbáltam telepatikus úton közölni, hogy ne nézzenek, mert észre veszi, és úgy látom többször fogom ezt a módszert alkalmazni, ugyanis még mindig egyszerre, visszafordultak Heidiehez. Zavartan nézett körbe, gondolom nem tudott semmit. Mivel én tettem fel a kérdést, úgy gondoltam nekem kell válaszolnom.
- Louis legjobb barátja nagyon szerencsés, hogy egy ilyen lánnyal hozzák össze, úgymond egy vakrandin. - mosolyogtam, mert tetszett, hogy magamról beszélek. Ő viszont mit sem törődve az én előnyömmel, amiről persze nem tudott, válaszolt.
- Én akartam először kimondani azt, hogy vakrandi. - mondta, sértődöttet játszva, amin persze nagyot röhögtem. Ő is elmosolyodott, majd elkezdett ő is nevetni.
Most vettem észre, hogy tényleg hasonlítunk. Barna göndör haj, gödröcskék, fárasztó humor, vagy néha tényleg vicces. Egyértelműen nekem való.

2. fejezet

Sziasztok!
Kész lettem ezzel a résszel is. Hát őszintén nem vagyok vele megelégedve, de remélem tetszeni fog. Jó olvasást!!:)

~H

Ellel megbeszéltük, hogy délután 6-ra átmegyek hozzá, és majd együtt fogunk vacsorázni. Vacsorázni fogok Louis Tomlinsonnal! Na jó. Nem vagyok nagy fanuk, de nem hittem volna, hogy egyszer majd összehoz a sors egy ilyen híres, dögös fiúval. Nem tagadom, tényleg tetszetős egy ember, de már lefoglalták. Én sose kezdenék ki olyannal, akinek barátnője van. Ráadásul ez a barátnő Eleanor (!!).
4-kor elmentem egy kiadós fürdésre, ami sajnos csak fél órát tartott, mert sietnem kellett. Mikor kiszálltam a kádból, magam köré tekertem a törülközőm, majd elkezdtem szárítani a hajamat. Miután megszáradt, kis loknikat varázsoltam. Egy kis smink, majd egy elegáns, de kényelmes ruha.

 

Leszaladtam a lépcsőn, majd táskámat felkapva, köszöntem szüleimnek, hogy elmegyek. Hamar odaértem a már jól ismert házhoz, de, mikor be akartam menni a kapun, megpillantottam egy fekete autót, ami éppen a házba akart beparkolni. Egyből begörcsölt a hasam, hiszen tudtam kit rejt a kocsi. Jól sejtettem. Louis Tomlinson teljes életnagyságban ott állt előttem. Mikor meglátott, mosoly húzódott a szájára.

- Szia. Louis vagyok. És gondolom te meg Heidie. - egy zavart bólintással adtam igazat neki. -Már El nagyon sokat mesélt rólad.

- Gondoltam, hogy eljár a szája. - nevettem,  és ő is belekezdett a hahotázásba. - Szerintem menjünk be, már innen is lehet érezni El rántott csirkéjét.

- Nekem mindig azt csinálja. -mondta mosolyogva.

- Mert csak azt tudja. - nevettem fel, mire csak egy döbbent tekintetett kaptam. - Úgy látom, most lelepleztem. - erre már ő is elkezdett nevetni. Röhögve mentünk be a házba, ahol Eleanor kifinomultsága uralkodott. Mikor beértünk a konyhába, barátnőm meglepett arcával találtuk szembe magunkat..

- Látom összeismerkedtetek. - mosolygott ránk El, és már mi is kezdtünk megnyugodni.

Eleanor szorgosan tevékenykedett körülöttünk, amíg Louisal leültünk az asztalhoz, ami már gyönyörűen meg volt terítve 4 főre. Csendbe vártuk Elt, hogy ő is csatlakozzon hozzánk. Csönd telepedett ránk, ami egyben volt nyugtató és kínos, viszont, amikor Louis megfogta a szívószálas innivalóját, fogalmam sincs, hogy csinálta, de feljött az orrán.Azonnal elkezdtem nevetni szerencsétlenségén, majd miután letörölte az arcát ő is csatlakozott. És még egy ráadás. Eleanor belépett a híres nevezetes rántott csirkéjével. Louisal még jobban elkezdtünk nevetni, ami már szinte fájt.

- Oké. Most nem tudom, hogy min nevettek, de inkább nem is akarom tudni. - nevetett rajtunk El.

- Jobb is. - Mondtam már fuldokolva a nevetéstől.

Szépen indult ez az est. Mikor már kiröhögtük magunkat, elkezdtünk enni. Nagyon megkedveltem Louist ebbe a fél órába. Nem tudom mi, de nagyon megfogott benne valami. Talán az, hogy tökéletes párja Eleanornak. Nagyon összeillenek. Louis szinte olyan, mint Eleanor,csak fiúban. A vacsora közbeni szerelmes pillantások, ahogy megfogják egymás kezét, amikor egymástól lopnak egy-egy csókot vagy puszit, mindig mosolygásra késztet. 

Végeztünk a vacsorával, és a kanapén ülve beszélgettünk.

- Tudod Heidie - kezdte felém fordulva. - én nagyon megkedveltelek, ebbe a pár órában.

- Igen? - kérdeztem egy kicsit meghatódva.

- Igen. Talán azért, mert nagyon hasonlítasz az egyik legjobb barátomra. - mondta mosolyogva.

- Én is nagyon megkedveltelek, mivel te is hasonlítasz az én legjobb barátomra. El-re. - Eleanor felkapta a fejét.

- Jaj de örülök, hogy szeretitek egymást. Amúgy tényleg nagyon hasonlít rá. - fordult Lou felé.

- Kire? - kérdeztem kíváncsian, de mintha ott se lettem volna tovább folytatták.

- Ugye, hogy egymáshoz illenek?!

- Most komolyan. Ki a francról beszéltek??? - kérdeztem felháborodva, mivel nem nagyon szeretem, ha szervezkednek a hátam mögött, vagy jelen esetbe előttem(!!).

- Mind egy. - még mindig értetlen fejjel néztem rá. - Louis majd megbeszéljük, ha elmegy. - mondta barátjának egy sejtelmes mosollyal.

- De várj! Kérdezek tőle pár dolgot. - ekkor végre odafordult hozzám. - Mi a kedvenc állatod.

- A cica?! - mondtam még mindig zavarodottan.

- Kedvenc étel? - kérdezte mit sem törődve az értetlenségemmel.

- Lasagne, de desszertből van több is.

- Aha..öhm..Kedvenc szín?

- Majdnem minden színt szeretek, de talán a sárga.

- Kedvenc film?

- Uh..ez fogós kérdés. Nem tudom. Sok filmet szeretek.

- Jó, mind egy. - legyintett. - Kedvenc számunk?

- Ki mondta, hogy szeretem a bandátokat? - próbáltam szívatni, de Eleanor tönkretette tervemet.

- Majdnem mindig a ti számotokat énekli a zuhany alatt. - súgta Louisnak, amitől szája felfelé görbült és enyhén elpirosodott az arcom

- Nem is igaz. - próbáltam enyhíteni a leégetésén.

- Jól van nem az a lényeg, hanem a következő kérdés. Milyen az álompasid. - hát ezzel megfogott.

- Uh..hát.. nem is tudom.. legyen romantikus, kedves, aranyos, cuki, helyes, vicces.

- És ha ugyan olyan lenne, mint te? - kérdezte Louis a szemöldökét húzogatva, ami miatt visszafojtottam a nevetésem. 

- Nem feltétlen kell, hogy ugyan olyan legyen, mivel elég bunkó tudok lenni, meg ha felpörgök, nagyon idegesítő.

- Tökéletes!! - kiáltotta Lou, El arcába, ami miatt egy kicsit visszahőkölt, de látszott rajta, hogy szórakoztatja Louis fontoskodása.

- Igen. Persze, hogy az. - bólogatott egyetértően Eleanor. - Figyelj Heid, - úgy imádom, ha becenevemen szólít. - lenne egy buli, ahova szívesen meghívnánk téged.

- Nem tudom El. Nem biztos, hogy készen állok egy bulihoz.

- Mi ott leszünk veled egész végig. És, hogy ne nézd hülyének Louist, azért kérdezett ilyeneket, mert az egyik barátunk nagyon hasonlít rád. Sőt. Ő a te férfi másod. Ő is ott lesz.

- Nem tudom El... - próbáltam egy kicsit túl játszani a helyzetet, de őszintén, nagyon akartam menni arra a bulira.

- Naa, gyere már. Gondolom az elmúlt másfél évben ki se mozdultál. Itt az idő Heidie! És még egy pasit is szerezhetsz. - kacsintott rám, én meg meg adtam magam

- Na jó,de csak a pasi miatt. - kontráztam, mire a nyakamba ugrott. Eleanor válla fölött átnézve, Louis sejtelmes arcát véltem felfedezni. 

Valamit biztos nem mondtak el! Tudni illik én elég jó ember ismerő vagyok, vagy hááát...voltam, mielőtt történt volna az a Jackes eset. Ő volt az egyetlen ember az életembe, akiről száz százalékban mást gondoltam, mint, aki Ő igazából. Megbíztam benne, szerettem, de kihasznált és a földbe döngölt. Viszont azzal, hogy Eleanor visszatért az életembe, egy új életet kezdhetek, ami tele lesz új és váratlan dolgokkal.

1. fejezet

Sziasztok!

Kész lettem az első fejezettel, szóval remélem tetszeni fog.

 Magány. Szerencsétlenség. Fájdalom. Ez a három szó jellemezte az elmúlt másfél évemet. Ez volt életem legszörnyűbb időszaka.
Na, de kezdjük az elejétől. Miután volt az a bizonyos buli, senkit nem engedtem magam köré. Jackal azóta nem beszéltem, de Ő se nagyon erőlködött egy bocsánat kérés erejéig sem. Mindenkitől tartottam a távolságot és senkiben sem bíztam meg. És, amit már nagyon bánok az az,  hogy Eleanort is kitaszítottam az életemből. Az ominózus nap után,  mindenkivel bunkó és ellenszenvesen bántam. Ezért az emberek, akik szerettek, azok már nincsenek az életembe. Az egyetlen személy, aki maradt nekem az Anyukám. Ő próbálta enyhíteni a sebeket, amik kívülről és belülről is gyötörtek.
Most a konyhában ülök, a telefonom felé görnyedve, és megpróbálom az első lépést megtenni a gyógyulásom érdekébe. Nehéz. Nagyon nehéz. Nem tudom, hogy mit fog szólni. Talán elküld egy melegebb égtájakra, de az is lehet, hogy megbocsát nekem, és újra barátok leszünk.
Felkaptam a telefonom, és elkezdtem bepötyögni a számát. A zöld ikon felé helyeztem a kezem, de nem bírtam megtenni. NEM! Meg kell tennem! Gyorsan megnyomtam és egyből kicsöngött. Idegesen ráztam a lábam, és nagyot nyeltem, mikor meghallottam barátnőm hangját.
- Halló - kérdezte egy kicsit hangosan, mivel férfi hangok hallatszottak a háttérből.
Lesokkolódtam a hangjától. Nem tudtam, hogy mit mondjak neki.Ezért csak makogtam.
- El-Eleanor?
- Heidie? - kérdezte megrökönyödve.
- Öhm..Igen. - nagyon féltem, hogy hogy fog reagálni a "visszatérésemre", ezért alsó ajkamba haraptam, megpróbálva leküzdeni az izgulásomat.
- Jézusom! Tényleg te vagy az? Nem hiszem el! - valaki a háttérből kérdezte, hogy El mi történt?, de úgy hallom teljesen le van sokkolódva. El mióta van fiúk társaságába? Talán barátja van? Áh nem hiszem. Vagy talán mégis. Úristen, kihagytunk egymás életéből másfél évet, az én hülyeségem miatt. Azonnal rendbe kell hoznom.
- El, én nagyon sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled. Annyira sajnálom, hogy ezt a másfél évet nem töltöttük együtt, és nem járhattunk együtt shoppingolni, bulizni vagy nem beszélgethettünk éjszakákon át. Nagyon sajnálom. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Úgy éreztem mindenki ellenem van, és nem segít rajtam senki. Viszont te ott lettél volna, ha nem küldelek el. Kérlek bocsáss meg Eleanor! Annyira sajnálom! - mondtam, és csak ekkor vettem észre, hogy arcomon folynak le a könnycseppek. Még mindig nem hiszem el, hogy elpazaroltam másfél évet az életemből. Kiábrándító. Undorodtam önmagamtól. Szörnyű!
- Heidie. Én eddig se haragudtam rád, teljesen megértem a helyzetedet. Az a buli..öhm...rosszul sült el, és el sem hiszem milyen lehetett átélni. A legjobb barátnőm vagy Heidie, nem akarlak elveszíteni egy ilyen szerencsétlenség miatt. -megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.
- Akkor megbocsátasz?
- Igen. - hallottam a hangján, hogy mosolyog, ezért nekem is elkezdett felfelé görbülni a szám. - de figyelj nekem most mennem kell. Holnap találkozzunk..öhm..hol?
- Starbucks? - meg mosolygatott a gondolat, hogy újra együtt megyünk a kedven helyünkre.
- Rendben, akkor reggel 9-kor ott. És ne késs! - próbált szigorú lenni, de a hangja elárulta játékosságát.
- Nem fogok! Akkor holnap. Szia.
- Oké. Szia.
Annyira, de annyira boldog voltam, hogy nem bírtam egy helyben maradni, ezért elkezdtem ugrálni, sikítani és föl-alá futkározni a házban. Általában ez a boldogságom mellék hatása. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást, és, amikor Anya megjött, egy kicsit furcsán nézett rám. Rögtön elmagyaráztam neki, hogy Eleanorral holnap találkozni fogunk és nem haragszik rám. Ő is nagyon örült neki, hiszen tudta, hogy ezzel vége a depressziós korszakomnak.

********

Este nem nagyon tudtam elaludni, a boldogság hatása miatt, de reggel mikor felébredtem, csak úgy kirepültem az ágyamból. Jókedvemet a kinti eső próbálta rontani, de mit is vártam Londontól? Hogy majd 40 fokos meleg lesz? Áh nem. Na de ez se rontotta frissességem és gyorsan felöltöztem, fogat mostam, smink..és amit egy lány általában ilyenkor csinál, készülődés címszó alatt.

 Miközben kényelmesen húztam fel a cipőmet, egy gyors pillantást vetettem a falon lévő órára, de rögtön visszakaptam a fejem. 8:50!! El fogok késni! Megígértem Eleanornak, hogy nem fogok elkésni, erre meg...

Gyorsan villám sebességre kapcsoltam és az egyik cipőm fűzője bekötetlen maradt. Ha nagyon sietek max 15 perc lehet az út. Gyorsan felvettem a táskám és egy gyors "Elmentem!"-el köszöntem szüleimtől.

Az egész utat végig futottam, ezért mire megérkeztem a Starbucks-ba úgy nézhettem ki, mint egy ázott kutya. Rápillantottam az órámra, ami 9:05-öt mutatott, viszont barátnőm egy elég pontos típus, ezért rögtön keresni kezdtem, fejemet ide-oda mozgatva. Hamar megtaláltam, miközben fejét csóválva mosolygott rajtam. Odaléptem hozzá, és csak egymást néztük. Eleanor törte meg a csendet.

- Késtél!

- Jaj Eleanor! - gyorsan megfogtam a karját és jó szorosan magamhoz húztam. El sem hiszem, milyen jó újra látni. Ott ölelkezett egy elázott, zihált kutya, és egy elegáns nő a Starbucks közepén. Egyáltalán nem volt feltűnő.

Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Már egy ideje beszélgettünk, amikor eszembe jutott, hogy mi volt az a pasi hang.

- El, emlékszel, mikor beszéltünk telefonon?

- Miért ne emlékeznék? Hiszen tegnap volt!

- Jól van na, csak férfi hangokat hallottam a háttérből. Hol voltál te? - kérdeztem egy kicsit perverzen.

- Háát...- kezdte szégyenlősen, és talán egy kicsit el is pirult. - de ne akadj ki.

- Jó nem fogok, csak mondjad már! - nagy levegőt vett, majd elkezdte mondani.
- Heidie, öhm..nekem..öhm..barátom van.
- Úristen El! Hogy gondoltad, hogy eddig nem mondod el? Jézusom! Hogy hívják? Aranyos? Kedves? Romantikus?
- Heidie, állj le - mondta nevetve - Nagyon romantikus és kedves is.
- És, hogy hívják? - nagyon gondolkozós arcot vágott. Valamit titkol.
- De ne kezdj el sikítani, ugrálni, futni, vagy forogni, rendben? - sietősen bólintottam. - Louis Tomlinson.
Megállt bennem az ütő. Kezemet számra helyeztem, és próbáltam visszafogni a magamba fojtott ujjongást.
- Nem hiszem el Eleanor. Komolyan egy szupersztár a barátod? - kérdeztem tátott szájjal.
- Igen, de még nem hoztuk nyilvánosságra, úgyhogy nem mondhatod el senkinek. - számat szorosan összehúztam, majd kezemmel végig húztam ott, egy cipzárt utánozva. Belakatoltam, majd a képzeletbeli kulcsot odaadtam Eleanornak, aki mosolyogva elfogatta.
- Te sose változol.
- Hihihi...És majd bemutatsz neki, mint a leges leges leges legjobb barátnőd a világon, aki nem csak szerény, de gyönyörűen bűbájos? - hangosan elnevette magát, de én még tartottam magam szerepemhez. - Azt is hozzáteheted, hogy perverz, aranyos és persze stílusos. Nagyon szereti az epres csokit és a palacsintát...
- Heidie! Nyugi! - mondta még mindig nevetve. - Holnapra szerveztünk egy randit, akkor bemutatlak neki.
- De nem akarom tönkre tenni a randitokat. Majd máskor. - kicsit szomorú voltam, de ami késik nem múlik.
- Nem nem. Holnap jó lesz, úgyis csak otthon punnyadás lett volna a vége. - éreztem a hangján, hogy már volt rá eset.
- Ha tényleg nem zavarok, akkor rendben. - örülök, hogy találkozok majd Louisal, hiszen Ő egy világsztár. Na jó, csak részben ezért, de nagyon kíváncsi vagyok, milyen élőben. Nem az, hogy külsőleg, milyen, hanem belsőleg. Ha Eleanor Őt választotta, akkor biztos nagyon aranyos lehet. Eleanor mindig is válogatós volt, ahogy én is. Ez egy kicsit kurvásan hangzott, de nem úgy értem, hanem, hogy nem ugrunk egyből valaki nyakába és nem járunk vele érdekből, hogy csak legye valaki. Na mindegy. Az a lényeg, hogy holnap találkozok Louissal. Nagyon érdekes találka lesz.

Sziasztok!!

Hát megjöttem a Prológussal. Remélem tetszeni fog nektek. Nem is húzom tovább, jó olvasást!!:)

~Visszatekintés~

Hirtelen ültem fel az ágyamból, mikor meghallottam az ébresztőm hangját. Minél gyorsabban el akartam hallgattatni az állandó zenélést, de ahogy tapogattam utána nem találtam rá. Lassan kinyitottam a szemem, és barátnőm dühös arcát véltem felfedezni.

- Heidie!!! Kelj fel!

- Miért? Mi történt?-kérdeztem, miközben álmosan dörzsölgettem a szemem.

- Heidie, elkésünk a suliból! Fél kilenc van, most kéne ott lennünk!-ezzel a mondatával együtt szépen lehúzta rólam a meleg takarót, és kihúzott az ágyból a fürdő irányába. Gyorsan elkezdtem fogat mosni és miután befejeztem, felraktam egy natúr sminket. Gyorsan felöltöztem és kimentem, hogy bepakoljak a táskámba, mivel én ritkán szoktam este, de Eleanor volt olyan kedves, hogy megcsinálta helyettem.

Hát igen, az én kedves, legeslegjobb barátnőm, Eleanor Calder. 5 éves korunk óta ismerjük egymást, viszont kapcsolatunk nem volt valami könnyű menet. A legelején legjobb barátok voltunk, de mivel egyfolytában veszekedtünk, elegem lett és egy ideig elváltunk egymástól. Viszont, mióta a gimiben újra egymásra találtunk, elválaszthatatlan barátok vagyunk. Most Eleanorral járom a 11.osztályt és hát egy kicsit nagyon élvezzük a sulit, mivel a suliba nagyon helyes srácok vannak.
Elmélkedésemet Eleanor zavarta meg.
-HEIDIE!!!
- Jó jó megyek már -siettem barátnőm után, mivel Ő már egy kicsit előrébb járt.
A suli, ha sietünk 10 percre van tőlünk,  viszont ha nem, 1 óra vagy még annál is több. Mivel most siettünk, ezért hamar oda értünk, de nem elég hamar, hogy be érjünk az első óra előtt.
Halkan bekopogtunk a terem ajtaján, és ahogy kinyitottuk, minden szempár ránk szegeződött. Elnézést kértünk, és gyorsan átsuhantunk a padok között és leültünk a helyünkre, ami egymás mellett volt. Már az óra felénél jártunk, amikor egy papírgolyó landolt előttem. Hátranéztem és Jack mosolygott rám. Visszafordultam és elkezdtem kibontani a papírt.

        Ma buli nálunk 8-kor..Jack xx

Gyorsan átgondoltam a helyzetet és arra a döntésre jutottam, hogy mi baj lehetne. Ráfirkantottam a válaszom és visszadobtam Jacknak.

       Számíthatsz rám!! Heidie xx

Visszadobtam a Jack-nak szánt rövid, de tartalmas üzenetet, amit örömmel fogadott.Amint Jack megnézte mit írtam, egy nagy mosoly jelent meg arcán, amiből arra következtettem, hogy örül neki. Jack a helyes szépfiúk egyike, akivel már a legjobb barátok felé közelítek. Hát igen, csak közelítek, mivel nagyon sokáig tetszett, és még most is néha felébrednek bennem az érzések.
Az órák gyorsan elteltek, ezért egyből indultunk Eleanorral, hogy kiválasszuk a megfelelő öltözetet a bulihoz. Az elején nem igazán csináltunk semmit, hanem csak az ágyamon döglöttünk, hogy kipihenjük a suli fáradalmait.
Olyan 4 óra körül elkezdtünk készülődni, mivel tudtuk, hogyha mi készülünk, akkor egyhamar nem leszünk kész. Eleanornak  egy gyönyörű fekete ruhát választottunk, míg nekem egy rózsaszín pörgős szoknyát, amire egy farmer dzsekit húztam.

Igazából a stílusunk elég különböző. Eleanornak egyszerű, de elegáns, nekem ..hát ilyen aranyosan elegáns. A fiúk úgy szoktak hívni, hogy a CukiLány. Hát mit ne mondjak, találó az igaz.
Ránéztem az órára, ami fél nyolcat mutatott, ezért szóltam El-nek, hogy indulnunk kell.

******

Oda értünk egy hatalmas ház elé, amiből már kintről lehetett hallani a bömbölő zenét. A környék egy kicsit kísérteties volt, mivel csak a lámpák fénye világította az utcát és mindenhonnan fura alakok jöttek elő.

Amint beléptünk a házba, rájöttünk, hogy ez nem egy szokványos buli. Itt minimum 200-an vannak! 

- El, szerintem maradjunk együtt. - mondtam egy kicsit félve.

- Rendben. - mondta, és láttam egy kis félelmet felcsillanni a szemébe. Megfogtuk egymás kezét, és elindultunk az őrjöngő tömeg felé, hogy megtaláljuk Jackat. 

Mivel már legalább 20 perce próbáljuk keresni az emberek között, akik még azzal is megnehezítik a elhatározásunkat, hogy egyfolytában ellöknek egy másik irányba, ezért úgy döntöttünk, hogy leülünk és iszunk valamit. Amint befurakodtunk az italos asztalhoz, rögtön kértünk két koktélt. Míg El szépen, komótosan iszogatta, addig én rögtön lehúztam az egészet. Ezt az italt követte még kettő, ami már kezdett a fejembe szállni.

- El gyere táncolni! 

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. - rázta a fejét tiltakozóan. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, majd szám lefelé görbült és egy szomorú fejet próbáltam vágni, ami szerintem inkább valami bohóchoz hasonlító őrült fej lett. Egy pillanat múlva megfordultam és otthagytam a megszeppent legjobb barátnőmet.

Az első célom az volt, hogy bekerüljek a táncoló tömeg közepére. Azt, hogy mért akartam pont a közepére menni, azt nem tudom. Próbáltam átverekedni magam az izzadt táncolókon, de hirtelen valaki megfogta a kezem, és megperdített tengelyem körül. Egy gyönyörű kék szempárba ütköztem, ami mosolyt csalt az arcomra.

- Mit keres egy ilyen gyönyörű lány, a táncparketten egyedül?

- Nem volt kivel táncolnom. - feleltem magabiztosan az előttem álló Jack-nak.

- Hát most már van. - abban a pillanatba elkezdte rázni a csípőjét, ezért én is elkezdem az ütemre rázni.

Ahogy táncoltunk egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, és egyre forróbb lett a hangulat. Ez tulajdonképpen nagyon tetszett és beindított, viszont józan állapotba sosem csináltam volna ilyet. Jack kezével végig futott a gerincemen, majd a kezét a fenekemre téve erősen belemarkolt, ami egy hangos nyögést váltott ki belőlem. Jack megállt a táncba, megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni a tömegből. Nem tudtam, hogy hova visz, de volt számos tippem, ezért kezdtem pánikolni. Szeretem Jack-et? Nem. Jó tényleg tetszett meg minden, de nem Ő életem szerelme az biztos. Készen állok rá, hogy elvegye a szüzességem? Nem. Még számos kérdés fogalmazódott meg a fejembe, de amikor Jack egy szobába húzott, már biztos voltam abba, hogy mit akar. 

Elkezdett vadul csókolni, próbáltam tiltakozni,de erős izmai egy helybe tartottak. Nem tudtam mit csináljak, ezért beleharaptam alsó ajkába.

- Bassza....- hirtelen elengedett és a szájához kapott. Vérzett. Jézusom nem gondoltam volna, hogy ennyire beleharaptam. Jack fagyosan nézett rám, majd durván a földre kényszerített és elkezdte a szoknyámat felhajtani, majd a bugyimat próbálta levenni, de erősen összeszorítottam a lábam.

- Kérlek Jack! - zokogtam miközbe még mindig nem hagyta abba a durva mozdulatokat. 

Amikor  már elkezdte lehámozni rólam az alsóneműm, elkezdtem segítségért kiabálni, és akkor olyat tett amit senki ezelőtt. Pofon vágott! Nem hittem el, hogy abból a kedves, aranyos, figyelmes srácból ilyen lett. Legjobb barátok vagyunk - vagyis most már csak voltunk - és itt akar megerőszakolni. Annyira fájt! Annyira fájt, hogy hittem benne és legjobb barátomnak tekintettem. Nem éreztem benne alkoholt, de még ha részeg, akkor is megbocsáthatatlan bűn lenne számomra.

Hirtelen kivágódott az ajtó és Eleanort láttam meg, két fiúval az oldalán. A két fiú egyből segítettek rajtam, és egyből kiütötték Jackat, aki egyből hátrált. A fiúk kivitték, ezért Eleanor rögtön odajött és megölelt, én meg elkezdtem keservesen sírni. Az agyam nem tudta felfogni azt az információt, hogy Jack(!!) megpróbált megerőszakolni. Életem eddigi legnagyobb csalódását jelentette ez az éjszaka, és már bánom, hogy belementem ebbe a buliba.

El lassan felállított, de mikor egyre erősebben sírtam, újra magához ölelt.

- Jaj Heidie, én annyira sajnálom! Nem szabadott volna egyedül hagyjalak. - mondta teljesen átérezve a fájdalmamat.

- Nem a te hibád. Én voltam a hülye, hogy csak úgy ott hagytalak. Én sajnálom! - próbáltam összeszedni magam, ezért minden erőmet beletéve, elindultam, hogy minél hamarabb haza mehessek és aludjak egy jó nagyot.

******

 El bekísért a házba, de amint a szüleim megláttak, rögtön átvették a helyét és szegény barátnőmet kiszorították, ezért hazament. Anya rögtön elkezdett kérdezgetni, hogy mi történt, de nem tudtam válaszolni egyik kérdésére sem. Rájött, hogy ma nem fogom elmondani a történteket, ezért inkább hagyott lezuhanyozni.

A meleg víztől úgy éreztem, minden piszkot lemosok, ami Jack kezéről maradt rajtam, és ez egyben megnyugtatott. Amint kész lettem fogat mostam és felvettem a pizsimet. Befeküdtem az ágyba és gyorsan küldtem egy sms-t Elnek, hogy minden rendben és jól vagyok. Leojtottam az éjjeli szekrényemen lévő lámpát, majd belefúrtam a fejem egy jó meleg párnába.

Ezzel az éjszakával életem fenekestül megváltozott, hiszen mindig hallottam arról, hogy lányokat bántanak, de sose képzeltem bele, hogy milyen lehet átélni. A legnagyobb fájdalmat viszont az okozta, hogy az a valaki aki bántott az Jack. Sose fogok többet megbízni benne, még ha meg is bocsájtok. És nem csak benne, hanem az emberekben sem.

Sziasztok!!

Megnyitottam életem első blogját, ami már régóta megfogalmazódott a fejemben. Ennek a blognak a címe Happily, ami Harry Styles és Heidie Jonshon szerelméről és persze a One Direction többi tagjáról szól.
Nem biztos, hogy minden nap írni fogok, de megpróbálok mindent megtenni, azért, hogy jó és hosszú részeket hozhassak. A prológust valószínűleg holnap fogom feltenni.
Remélem tetszeni fog és örömmel olvassátok majd!!

Puszii:))

~Heni~