2014. augusztus 16., szombat

6/1. fejezet

 Sziasztok!

Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy nem hozok mostanában részeket, de az életem fenekestül felfordult, és örülök ha néha magamat tudom rendezni. Persze az írásba nem segít a nyár se, ami együtt jár a wifi mentes nyaralással. Szóval csak bocsánatot akarok kérni ezért, és ennek a résznek is csak a felét hoztam, mert csak odáig volt kész. Remélem nem haragudtok, és ha a megmaradt pár olvasó az kérem jelezze kommentbe, hogy ha van egy pici időm, akkor tiszta szívvel tudjak írni. Még egyszer bocsánat!

Remélem tetszik majd a félrész!

Puszi

~H



Heidie szemszöge


-Ez most komoly?!
- Jól van na, csak próbálkozok. - nevette el magát Harry.
Pontosan másfél órája, hogy elkezdtük, ezt az életre menő harcot, de nemhogy nevetnék Harry próbálkozásain, hanem inkább sírok. Az elején, még csak az egyszerű hülye grimasz és földön fetrengés volt, de mikor látta, hogy ez egyáltalán nem hatásos nálam, elkezdett megríkattató dolgokat csinálni. Először vetkőzni próbált, de az alsójánál megállt, és inkább visszaöltözött. Azt gondolta, hogy megtörök, az erotikus próbálkozásain?! Hát egyáltalán nem. Inkább lecsapom, és maradjon a helyén. A göndör tovább próbálkozott, például végig harapta a lábam (?!), csikizni is próbált, de erősen összeszorítva fogaimat, mind kibírtam. Most éppen ott tartott, hogy felvett egy bohóc jelmezt (fogalmam sincs honnan szedte), és bűvész trükkökkel akar "elkápráztatni". Mit ne mondjak tényleg nevettető volt azt látni, hogy egy göndör hajú világsztár, előhúz egy csokrot a jelmeze alól, úgy, hogy a piros göndör parókájától nem lát semmit.
- Legalább azt a bigyót szedd le a fejedről. - mondtam fintorogva.
- De akkor nem hiteles.
Hihetetlen , hogy Harry milyen makacs tud lenni. Nem mintha én nem lennék az, de ez mástól irritáló. Én is az vagyok tudom, de na... Néha annyira ki tudom fejezni, hogy mit érzek vagy gondolok, hogy még az írók sem szárnyalhatnak túl. Ilyen például az izé, bigyó, tudod mire gondolok, de még nyögni is szoktam tehetetlenségemben.
Na jó, Harryhez visszatérve, itt szerencsétlenkedik pontosan 90 perce (na jó már 95, de mindenki szokott kerekíteni, nem?!), és nem jutott semmire. Jó, bevallom magamba már többször elnevettem magam, de azt persze Harrynek nem kell tudnia. Én csak néztem. Néztem az arcát, ahogy a piros paróka mögül nevet, és a gödröcskéi a szája szélén, kifejezetten aranyosak voltak. Nekem is vannak. Hm..akkor én is aranyos vagyok? Biztos. Na jó, befejeztem a magam villogtatását.
- Heidie, hahó! Itt vagy?! - csettingettett az arcom előtt Harry. Hát ez elég kínos. Elbambultam, ráadásul pont Harry arcát néztem, amiből valószínűleg arra következtet, hogy bámultam rajta valamit, mikor én csak a nagy homályt láttam.
- Igen, persze. - mondtam még mindig komolyan.
- Hát azt látom. - nevetett ki Harry, mire én csak szúrósan néztem rá. Hirtelen csöngettek, ezért hamar felpattantam, hogy kinyissam az ajtót. Mikor kitártam azt, Eleanor mosolygott rám, ami miatt majdnem én is elmosolyodtam, de eszembe jutott, hogy most komolynak kell lennem. 
- Szia. - ölelt meg, én meg visszaöleltem. - Mi ez a komoly fej?! - kérdezte játékosan.
- Harryvel fogadtunk. - még mindig értetlenül nézett rám. - Hosszú. -tudtam le ennyivel, de Eleanor tudta, hogy majd el fogom neki mondani.
- Ohh szia El. - köszöntötte Harry a barátnőmet, mikor a nappaliba értünk, de miután El meglátta a bohóc jelmezt, hátra hőkölt. 
- Öhh..hát szia Harry. - szemeit a göndör és köztem jártatta, de mivel a fel nem tett kérdésére választ egyikünktől sem kapott, megvonta a vállát, és leült a kanapéra.
- El, ha Heid bármi féleképpen nevet, akkor azonnal szólj, de nehogy falazz neki! - nézett komolyan barátnőmre, már amennyire lehet komolyan nézni valakire egy bohóc jelmezbe. 
- Természetesen, de miért is? - Eleanor már nem nézett ránk úgy, mintha egy földönkívüli csapat legveszélyesebb tagjai lennénk, hanem olyan ''Ezeken már nem lehet segíteni.'' fejjel.
- Még fél óra El. Addig bírd ki kérdezés nélkül. Inkább segíts megnevettetni valahogy. - mutatott hanyagul felém, én meg csak semleges arccal néztem rá, bár belül egy sejtelmes mosoly megvolt. 
- Mindjárt jövök. - mondtam, és már felállni készültem, amikor Harry megszólalt.
- Hová mész? - kérdezte úgy, mintha valamilyen gyilkosságra készülnék.
- Pisilni.
- A-a. El menj vele, és nehogy engedd, hogy nevessen! - parancsolta, az őrmester.
- Mi?! - kérdeztük egyszerre Eleanorral.
- Komolyan mondtam. - és tényleg. Ott állt előttünk teljesen eltüntetve az előző jókedvét, és helyette összeszűkített szemekkel néz ránk.
Barátnőmmel elég érdekesen nézhettünk rá, mivel Harry arcára zavarodottság ült ki.
- Mégsem kell elintézni a dolgod? - kérdezte mosolyogva az újdonsült bohóc.
- De, csak nem értelek. -néztem rá úgy, mint aki a választ várja. Milyen logikus.
- Mit nem értesz?
- Na jó, inkább nem mondok semmit. - mondom, miközben megrázom fejem, és teljesen úgy nézek Harryre, mint, aki bekattant a sok stersztől, és így vezeti le. - Gyere El. - sóhajtottam, mire láttam, hogy ott kuncog az orra alatt. Áruló! 
Ettől függetlenül szótlanul sétáltunk egymás mellett a folyosón, a mosdó irányába. Amikor oda értünk, El megtámaszkodott az ajtófélfán, hogy majd megvárja míg végzek. Viszont ez a tervünk is csődbe ment.
- Eleanor! - szólt rá Harry a folyosó végéről, és mi egyből tudtuk mit akar Harry. Most már Eleanorral egyszerre sóhajtottunk fel, és együtt léptünk be a Wc ''területére''. Amint beléptünk, ezzel együtt látótávolságon kívül vagyunk Harrytől, Eleanor nekem rontott.
- Mi van közted és Harry között?! - kérdezte hatalmas izgatottsággal.
- Semmi. - mondtam, és ezzel úgy gondoltam,  hogy pontot teszünk a téma végére, de Eleanor olyan szúrósan nézett rám, hogy végül beadtam a derekam. - Annyi volt, hogy Louisék nem emlékeztek arra, hogy mi történt velem a buli után, ezért mivel a fiúknak fájt a fejük, Harry jött át megnézni, hogy egyáltalán élek-e még. - hadartam gyorsan a történteket, de El arca még mindig az értetlenséget sugározta. Egyből tudtam mire gondol. - És hát a fogadás...- kezdtem lassan beszélni, hogy esetleg meggondolja magát, és nem lesz ilyen kíváncsi, de hát Eleanor már nem tud változni, ezért folytattam. - Tudod milyen jó komoly-néző bajnok vagyok, - itt csak megforgatta szemeit, azon, hogy már megint fényezem magam. - és hát, amikor Harry nevetett én nem nevettem vele, ezért megkérdezte miért nem. És hát amikor elmondtam, hogy ezt mind direkt csinálom, egyből versengeni akart.  - fejeztem be minél hamarabb. És hát úgy gondoltam, hogy Eleanor válaszát se várom meg, mert egy: nem akarok erről beszélni, kettő: pisilnem kell(!!), három: hát az igazából nincs, bár most nagyon kedvem támadt monopolyzni.
Gyorsan elvégeztem a dolgom (megkönnyebbülés!!), és szerencsémre Eleanor nem hozta fel a témát. Hamar kisurrantunk az ajtón, majd újra megtettük azt az utat ami a Wc és a nappali között van. Amikor oda értünk elég érdekes látvány fogadott, amitől rögtön a szám elé kaptam a kezem.