3. fejezet

Sziasztok!

Megjöttem a 3. fejezettel, ami egy fontos fejezete a történetnek. Jó olvasást.

~H

Louis, volt olyan kedves és hazavitt kocsival. Elég nehezen ment.

Párbeszéd Louisal:

- Louis légyszi vigyél haza.

- Nem.

- De késő van.

- Tudom.

- És, ha elkap egy csúnya bácsi?!

- Akkor így jártál.

- Miért nem akarsz hazavinni?

- Mert éppen fontos dolgokat csinálok.

- Louis. Egy görögdinnyébe nem tudod belevésni az arcodat.

- Dehogynem. Nézd!

- Ez egy pálcika ember.

- Én így nézek ki.

- Ja persze. Hol a pálcikád??

- Úristen nincs pálcikám! - itt már elkezdett szaladgálni.

- Louis, vidd haza Heidiet. - Elenor a megmentőm(!!!!)

- Máris El. - és már a cipőjét húzta.

- Bezzeg nekem nem engedelmeskedsz.

- Mert tőled nem kapok jutalmat.

Úton hazafelé, nagyon jól elvoltunk, hülyeséget hülyeségre halmoztunk, de annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy nem tudtuk abbahagyni a beszélgetést. Ezért még 10 percet álltunk a kapunk előtt.
Miután elköszöntünk egymástól, bementem a házba, ahol egyből Apuval találtam szembe magam.
- Hol voltál? - egy kis szigor volt a hangjába, amit én figyelmen kívül hagytam.
- Eleanornál. - nagyon nyugodt voltam. Túlságosan is.
- Akkor ki ez a fiú? - tudtam. Éreztem, hogy e miatt csinál úgy, mintha egy bírósági tárgyaláson lennénk.
- Louis, El barátja. - mondom, de megmosolygat Apu féltése. Mindig is nagyon védett a fiúktól, de a Jackas eset óta, gondolom még jobban meg akar védeni.
Miután úgy gondoltam, nem lesz több kérdése, felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam, majd pizsomámat felvéve ugrottam bele az ágyamba

Annyira izgatott voltam a buli miatt, hogy nem tudtam egy ideig elaludni. Nem tudom, mit várok ettől a bulitól, de azt tudom, hogy jól szeretném magam érezni, és a múltat magam mögött hagyni. Élvezni akarom minden egyes pillanatát, de ha visszajönnek az emlékek, akkor nem biztos, hogy meg áljt tudok neki parancsolni. Mi van, ha rosszul sül el? És megint csalódni fogok? NEM! El akarok menni arra a bulira, el kell felejtenem a múltat és a jelenbe élnem. Pont.

Harry szemszöge

Egész nap az ágyamba döglöttem, mint egy szerencsétlen. Ki kéne mozdulnom, vagy valami, de ha kimegyek az utcára, találkozok a sikítozó rajongókkal. Nagyon szeretem őket, meg minden, de már elegem van. Lökdösnek, bele kiabálnak a fülembe, rám esnek, el esnek, követnek. Mindenből elegem van!! Nem akarok csinálni semmit, de közbe meg akarok. Nem akarom, hogy a szabadságomra ha visszaemlékszek, az legyen bennem, hogy jól elcseszted haver.
Sajnálkozásomat egy hangos ajtó csapódás zavarta meg. Louis. Na már csak ő kell nekem ide. Mindjárt bejön és leolt engem, hogy micsoda szerencsétlen vagyok. Jól sejtettem. Louis hangos lábdobogása egyre közelebbről hallatszott. Hirtelen kivágta az ajtót, és egy boldog mosollyal az arcán üdvözölt.
- Jóóóóóreggelt drágalátos barátom. - öhm..mi a baja?
- Reggelt? - pontosan este 11 óra volt, szóval szerintem jogos volt a kérdésem.
- Gondolom most keltél ki az ágyból, nem? - nem válaszoltam neki, de gondolom az arckifejezésemből levette, hogy nagyjából igen. - Szeresd a te legjobb barátod, ugyanis holnap buliiii.
- Mi? Louis,én nem megyek buliba. - semmi kedvem sincs ahhoz, hogy a többiek próbálják a kedvemet jobbá tenni, erre én iszok, másnap pedig iszonyatos fejfájás...Szörnyű.
- Dehogynem jössz. - még mindig ott van az a kibaszott mosoly a fején. Kezdek már ideges lenni.
- Nem, nem megyek!
- Fogadjunk, hogy el jössz.
- Na. Kíváncsi vagyok. - nagyon érdekel, hogy mit talált ki nekem Louis már megint.
- Lesz ott egy barátom, aki ugyan olyan, mint te.
- És? - amúgy nem lehet két ember teljesen egyforma, de mind egy.
- És lány... -ohohóó..na itt már érdekes. Lou látta rajtam, hogy érdekel, ezért folytatta. - gyönyörű, 18 éves, barna göndör hajú lány. Tulajdonságaiba pedig te.
- És ő is ott lesz? - kérdeztem, már én is mosolyogva.
- Bizony - húzogatta a szemöldökét, mire én is elkezdtem, így mind a ketten elkezdtünk nevetni.
- Jó. Elmegyek.
- Tudtam, hogy ez hatni fog. - ki ne akarna egy állítólag gyönyörű lánnyal megismerkedni?! Hát én biztos, és legalább nem a szobámba ülve punnyadok. Kezdem várni a holnapot.

*******

Reggel persze Louis mindenkinek elmondta, hogy talált nekem egy megfelelő lányt, aki szintén miattam fog jönni. Mit ne mondjak, élveztem. Nem is gondoltam ezelőtt, hogy keressek egy barátnőt, vagy nem is tudom. Túl el voltam foglalva, egy barátnőhöz. Várjunk. Még nincs is barátnőm. Minek beszélek én erről?! Azt se tudom mi a neve, még hogy barátnő?! Hagyjuk. Majd este minden kiderül.

 *******

Este már az egész banda készen állt a bulira, kivéve Niallt. Nem tudom, hogy mit csinál ennyi ideig, de sose szokott ennyit készülődni. Ezt figyelmen kívül hagytam, és inkább magamra koncentráltam. Nagyon ideges voltam, mindig ideges vagyok, fogalmam sincs mért. Elővettem a telefonom, majd azon kezdtem..öhm..nem is tudom mit csináltam a telefonnal. Bambultam ki a fejemből, mikor egy kéz suhant el az orrom előtt. Nagyot rezzentem, majd egy kicsit dühösen néztem a tettesre. Liam mosolyogva nézett rám, majd fejét oldalra biccentve mutatta, hogy a többiek elindultak kifelé. Gyorsan felálltam és lehajtott fejjel kullogtam Liam után. A többiek már a kocsiba ültek, és csak ránk vártak.

Egész úton az ablakon bámultam kifelé, és azon gondolkodtam, hogy vajon, hogy néz ki, tényleg olyan mint én? Egyáltalán tud rólam? Megválaszolatlan kérdések, amikről nem tudok, de remélem, hamarosan meg fogom tudni.

Hirtelen ara figyeltem fel, hogy a kocsi megáll. Kinéztem az ablakon, és egy ismeretlen ház előtt voltunk.

- Hol vagyunk? - kérdeztem a többieket, mivel tényleg egy csepp fogalmam sem volt mit keresünk itt.

- Ahogy már Louis elmondta, beugrunk egy barátjáoz, hogy elvigyük a buliba. - mondta Zayn, unott arccal. Tényleg említették volna?!

- Ne már. - bevágtam a durcát. Komolyan. Minél előbb akartam ott lenni, hogy találkozhassak azzal a lánnyal, erre meg Louis idehozza valamilyen haverját.

Láttam, ahogy Louis becsönget a házba, majd egy 40 év körüli férfi nyit neki ajtót. Ez most komoly?! Bulizni visz egy kábé 40-es pasit. Mit is várhattam tőle. Én itt döglök azért a lányért, erre meg... várjunk csak. Miért jön Louis egy gyönyörű lánnyal az oldalán?! Úristen! De gyönyörű. Nem hiszek a szememnek. Jobban végig mértem a sötétített ablakú járműből, és újra megállapítottam, hogy gyönyörű. Egy kedves kifinomult lánynak látszik. Talán nem is az a lány lesz az igazi, aki hasonlít rám. Lehet, ha magamat kapom vissza másban az idegesítő lenne, mert én nagyon idegesítő és bunkó is tudok lenni. De Ő...tökéletes(nek tűnik).

Louis kinyitotta az ajtót, majd a gyönyörű lány is bemászott közénk, Louisal együtt.
- Sziasztok! Heidie Johnson. - rázott kezet mindenkivel, közbe a banda is bemutatkozott. Amikor rám került a sor, mindkettőnk egy félénk mosollyal nyugtázta, hogy köszöntünk egymásnak, majd gyönyörűen aranyos kezével belenyúlt az én mancsomba, és kezet ráztunk. Elképesztően dögös, de visszafogott stílusa, egyből felkeltette a figyelmemet.
- Szóval Heidie. Te Eleanor barátja vagy? - kérdezte a vele szembe ülő Zayn. De szerencsés istenem. Én vagyok a legtávolabb tőle.
- Igen, méghozzá a legjobb barátnője. - miközben Zayn barátomra mosolygott, kivillantotta fehér fogsorát, és..és.. gödröcskéit?! Jézusom, de aranyos. Oké Harry, mi van veled??!!
Elkezdtek a többiek vele beszélgetni, de én csak néztem. Néztem ezt a csodát, ami itt van szinte előtte. Agyam nem tudott betelni ezzel a gyönyörű látvánnyal, akárhányszor végig néztem rajta, úgy éreztem még egyszer meg kell néznem. Jézusom Harry te pedofil állat!! Gyorsan elkaptam a tekintetemet, a kint elsuhanó autók sokaságára, hogy eltereljem valamivel a figyelmemet.
Fél füllel viszont hallgattam a beszélgetésüket, ami kezdett elég érdekes lenni. Oda kaptam a fejem, hogy vajon miről lehet szó.
- Heidie. Nyugodtan elmondhatod a fiúknak, hogy mit mondtál Elnek, mikor belementél. - kacsintott rá, majd a vállát átkarolva mosolyogva néztem rá. Hirtelen elkapott a féltékenység, hogy most nem én ülök mellette, és ölelem át.
- Hát..szóval igazából..öhm..csak.. - enyhén elpirult az arca, amiről arra következtettem, hogy zavarba van. - azt mondtam, hogy csak egy fiú miatt jövök el a bulira. - mondta még mindig piros arccal.
- Fiú? - magam is meglepődtem, hogy a kocsi úton most elöszőr szólalok meg, és pont most. Óh istenem, miért?? Miért cseszem el mindig?!
Félénken rám emeli a tekintetét, gondolom ő is meglepődött, hogy pont én kérdeztem, de mosolyogva válaszolt.
- Louis és El mondta, hogy van egy ismerősük, akire azt állítják, hogy nagyon hasonlítok...
- Teljesen. -vágott szavába Louis.
- Ahogy mondod. - hagyta rá mosolyogva, majd folytatta. - és azt mondták, hogy ezen a bulin ott lesz, és, hogy feltétlenül, meg kell ismernem. Állítólag Louis legjobb barátja,de már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen. - Mindenki megfagyott, szó szerint. Csak Louis mosolygott önelégülten, amíg felfogtuk mit is mondott Heidie. Mindenki egy emberként pillantott rám, de nem tudtam megmozdulni. Nem tudom elhinni, hogy ez a gyönyörű, kedves, aranyos lány lenne a másik felem. Ebben a pillanatba elhatároztam, hogy mindent meg fogok tenni ezért, hogy az enyém lehessen. Mindent. Ő kell nekem.
Mintha visszacsapódtam volna a földre, egy nagy mosoly kíséretébe, néztem körbe. A többieknek próbáltam telepatikus úton közölni, hogy ne nézzenek, mert észre veszi, és úgy látom többször fogom ezt a módszert alkalmazni, ugyanis még mindig egyszerre, visszafordultak Heidiehez. Zavartan nézett körbe, gondolom nem tudott semmit. Mivel én tettem fel a kérdést, úgy gondoltam nekem kell válaszolnom.
- Louis legjobb barátja nagyon szerencsés, hogy egy ilyen lánnyal hozzák össze, úgymond egy vakrandin. - mosolyogtam, mert tetszett, hogy magamról beszélek. Ő viszont mit sem törődve az én előnyömmel, amiről persze nem tudott, válaszolt.
- Én akartam először kimondani azt, hogy vakrandi. - mondta, sértődöttet játszva, amin persze nagyot röhögtem. Ő is elmosolyodott, majd elkezdett ő is nevetni.
Most vettem észre, hogy tényleg hasonlítunk. Barna göndör haj, gödröcskék, fárasztó humor, vagy néha tényleg vicces. Egyértelműen nekem való.

2. fejezet

Sziasztok!
Kész lettem ezzel a résszel is. Hát őszintén nem vagyok vele megelégedve, de remélem tetszeni fog. Jó olvasást!!:)

~H

Ellel megbeszéltük, hogy délután 6-ra átmegyek hozzá, és majd együtt fogunk vacsorázni. Vacsorázni fogok Louis Tomlinsonnal! Na jó. Nem vagyok nagy fanuk, de nem hittem volna, hogy egyszer majd összehoz a sors egy ilyen híres, dögös fiúval. Nem tagadom, tényleg tetszetős egy ember, de már lefoglalták. Én sose kezdenék ki olyannal, akinek barátnője van. Ráadásul ez a barátnő Eleanor (!!).
4-kor elmentem egy kiadós fürdésre, ami sajnos csak fél órát tartott, mert sietnem kellett. Mikor kiszálltam a kádból, magam köré tekertem a törülközőm, majd elkezdtem szárítani a hajamat. Miután megszáradt, kis loknikat varázsoltam. Egy kis smink, majd egy elegáns, de kényelmes ruha.

 

Leszaladtam a lépcsőn, majd táskámat felkapva, köszöntem szüleimnek, hogy elmegyek. Hamar odaértem a már jól ismert házhoz, de, mikor be akartam menni a kapun, megpillantottam egy fekete autót, ami éppen a házba akart beparkolni. Egyből begörcsölt a hasam, hiszen tudtam kit rejt a kocsi. Jól sejtettem. Louis Tomlinson teljes életnagyságban ott állt előttem. Mikor meglátott, mosoly húzódott a szájára.

- Szia. Louis vagyok. És gondolom te meg Heidie. - egy zavart bólintással adtam igazat neki. -Már El nagyon sokat mesélt rólad.

- Gondoltam, hogy eljár a szája. - nevettem,  és ő is belekezdett a hahotázásba. - Szerintem menjünk be, már innen is lehet érezni El rántott csirkéjét.

- Nekem mindig azt csinálja. -mondta mosolyogva.

- Mert csak azt tudja. - nevettem fel, mire csak egy döbbent tekintetett kaptam. - Úgy látom, most lelepleztem. - erre már ő is elkezdett nevetni. Röhögve mentünk be a házba, ahol Eleanor kifinomultsága uralkodott. Mikor beértünk a konyhába, barátnőm meglepett arcával találtuk szembe magunkat..

- Látom összeismerkedtetek. - mosolygott ránk El, és már mi is kezdtünk megnyugodni.

Eleanor szorgosan tevékenykedett körülöttünk, amíg Louisal leültünk az asztalhoz, ami már gyönyörűen meg volt terítve 4 főre. Csendbe vártuk Elt, hogy ő is csatlakozzon hozzánk. Csönd telepedett ránk, ami egyben volt nyugtató és kínos, viszont, amikor Louis megfogta a szívószálas innivalóját, fogalmam sincs, hogy csinálta, de feljött az orrán.Azonnal elkezdtem nevetni szerencsétlenségén, majd miután letörölte az arcát ő is csatlakozott. És még egy ráadás. Eleanor belépett a híres nevezetes rántott csirkéjével. Louisal még jobban elkezdtünk nevetni, ami már szinte fájt.

- Oké. Most nem tudom, hogy min nevettek, de inkább nem is akarom tudni. - nevetett rajtunk El.

- Jobb is. - Mondtam már fuldokolva a nevetéstől.

Szépen indult ez az est. Mikor már kiröhögtük magunkat, elkezdtünk enni. Nagyon megkedveltem Louist ebbe a fél órába. Nem tudom mi, de nagyon megfogott benne valami. Talán az, hogy tökéletes párja Eleanornak. Nagyon összeillenek. Louis szinte olyan, mint Eleanor,csak fiúban. A vacsora közbeni szerelmes pillantások, ahogy megfogják egymás kezét, amikor egymástól lopnak egy-egy csókot vagy puszit, mindig mosolygásra késztet. 

Végeztünk a vacsorával, és a kanapén ülve beszélgettünk.

- Tudod Heidie - kezdte felém fordulva. - én nagyon megkedveltelek, ebbe a pár órában.

- Igen? - kérdeztem egy kicsit meghatódva.

- Igen. Talán azért, mert nagyon hasonlítasz az egyik legjobb barátomra. - mondta mosolyogva.

- Én is nagyon megkedveltelek, mivel te is hasonlítasz az én legjobb barátomra. El-re. - Eleanor felkapta a fejét.

- Jaj de örülök, hogy szeretitek egymást. Amúgy tényleg nagyon hasonlít rá. - fordult Lou felé.

- Kire? - kérdeztem kíváncsian, de mintha ott se lettem volna tovább folytatták.

- Ugye, hogy egymáshoz illenek?!

- Most komolyan. Ki a francról beszéltek??? - kérdeztem felháborodva, mivel nem nagyon szeretem, ha szervezkednek a hátam mögött, vagy jelen esetbe előttem(!!).

- Mind egy. - még mindig értetlen fejjel néztem rá. - Louis majd megbeszéljük, ha elmegy. - mondta barátjának egy sejtelmes mosollyal.

- De várj! Kérdezek tőle pár dolgot. - ekkor végre odafordult hozzám. - Mi a kedvenc állatod.

- A cica?! - mondtam még mindig zavarodottan.

- Kedvenc étel? - kérdezte mit sem törődve az értetlenségemmel.

- Lasagne, de desszertből van több is.

- Aha..öhm..Kedvenc szín?

- Majdnem minden színt szeretek, de talán a sárga.

- Kedvenc film?

- Uh..ez fogós kérdés. Nem tudom. Sok filmet szeretek.

- Jó, mind egy. - legyintett. - Kedvenc számunk?

- Ki mondta, hogy szeretem a bandátokat? - próbáltam szívatni, de Eleanor tönkretette tervemet.

- Majdnem mindig a ti számotokat énekli a zuhany alatt. - súgta Louisnak, amitől szája felfelé görbült és enyhén elpirosodott az arcom

- Nem is igaz. - próbáltam enyhíteni a leégetésén.

- Jól van nem az a lényeg, hanem a következő kérdés. Milyen az álompasid. - hát ezzel megfogott.

- Uh..hát.. nem is tudom.. legyen romantikus, kedves, aranyos, cuki, helyes, vicces.

- És ha ugyan olyan lenne, mint te? - kérdezte Louis a szemöldökét húzogatva, ami miatt visszafojtottam a nevetésem. 

- Nem feltétlen kell, hogy ugyan olyan legyen, mivel elég bunkó tudok lenni, meg ha felpörgök, nagyon idegesítő.

- Tökéletes!! - kiáltotta Lou, El arcába, ami miatt egy kicsit visszahőkölt, de látszott rajta, hogy szórakoztatja Louis fontoskodása.

- Igen. Persze, hogy az. - bólogatott egyetértően Eleanor. - Figyelj Heid, - úgy imádom, ha becenevemen szólít. - lenne egy buli, ahova szívesen meghívnánk téged.

- Nem tudom El. Nem biztos, hogy készen állok egy bulihoz.

- Mi ott leszünk veled egész végig. És, hogy ne nézd hülyének Louist, azért kérdezett ilyeneket, mert az egyik barátunk nagyon hasonlít rád. Sőt. Ő a te férfi másod. Ő is ott lesz.

- Nem tudom El... - próbáltam egy kicsit túl játszani a helyzetet, de őszintén, nagyon akartam menni arra a bulira.

- Naa, gyere már. Gondolom az elmúlt másfél évben ki se mozdultál. Itt az idő Heidie! És még egy pasit is szerezhetsz. - kacsintott rám, én meg meg adtam magam

- Na jó,de csak a pasi miatt. - kontráztam, mire a nyakamba ugrott. Eleanor válla fölött átnézve, Louis sejtelmes arcát véltem felfedezni. 

Valamit biztos nem mondtak el! Tudni illik én elég jó ember ismerő vagyok, vagy hááát...voltam, mielőtt történt volna az a Jackes eset. Ő volt az egyetlen ember az életembe, akiről száz százalékban mást gondoltam, mint, aki Ő igazából. Megbíztam benne, szerettem, de kihasznált és a földbe döngölt. Viszont azzal, hogy Eleanor visszatért az életembe, egy új életet kezdhetek, ami tele lesz új és váratlan dolgokkal.

1. fejezet

Sziasztok!

Kész lettem az első fejezettel, szóval remélem tetszeni fog.

 Magány. Szerencsétlenség. Fájdalom. Ez a három szó jellemezte az elmúlt másfél évemet. Ez volt életem legszörnyűbb időszaka.
Na, de kezdjük az elejétől. Miután volt az a bizonyos buli, senkit nem engedtem magam köré. Jackal azóta nem beszéltem, de Ő se nagyon erőlködött egy bocsánat kérés erejéig sem. Mindenkitől tartottam a távolságot és senkiben sem bíztam meg. És, amit már nagyon bánok az az,  hogy Eleanort is kitaszítottam az életemből. Az ominózus nap után,  mindenkivel bunkó és ellenszenvesen bántam. Ezért az emberek, akik szerettek, azok már nincsenek az életembe. Az egyetlen személy, aki maradt nekem az Anyukám. Ő próbálta enyhíteni a sebeket, amik kívülről és belülről is gyötörtek.
Most a konyhában ülök, a telefonom felé görnyedve, és megpróbálom az első lépést megtenni a gyógyulásom érdekébe. Nehéz. Nagyon nehéz. Nem tudom, hogy mit fog szólni. Talán elküld egy melegebb égtájakra, de az is lehet, hogy megbocsát nekem, és újra barátok leszünk.
Felkaptam a telefonom, és elkezdtem bepötyögni a számát. A zöld ikon felé helyeztem a kezem, de nem bírtam megtenni. NEM! Meg kell tennem! Gyorsan megnyomtam és egyből kicsöngött. Idegesen ráztam a lábam, és nagyot nyeltem, mikor meghallottam barátnőm hangját.
- Halló - kérdezte egy kicsit hangosan, mivel férfi hangok hallatszottak a háttérből.
Lesokkolódtam a hangjától. Nem tudtam, hogy mit mondjak neki.Ezért csak makogtam.
- El-Eleanor?
- Heidie? - kérdezte megrökönyödve.
- Öhm..Igen. - nagyon féltem, hogy hogy fog reagálni a "visszatérésemre", ezért alsó ajkamba haraptam, megpróbálva leküzdeni az izgulásomat.
- Jézusom! Tényleg te vagy az? Nem hiszem el! - valaki a háttérből kérdezte, hogy El mi történt?, de úgy hallom teljesen le van sokkolódva. El mióta van fiúk társaságába? Talán barátja van? Áh nem hiszem. Vagy talán mégis. Úristen, kihagytunk egymás életéből másfél évet, az én hülyeségem miatt. Azonnal rendbe kell hoznom.
- El, én nagyon sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled. Annyira sajnálom, hogy ezt a másfél évet nem töltöttük együtt, és nem járhattunk együtt shoppingolni, bulizni vagy nem beszélgethettünk éjszakákon át. Nagyon sajnálom. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Úgy éreztem mindenki ellenem van, és nem segít rajtam senki. Viszont te ott lettél volna, ha nem küldelek el. Kérlek bocsáss meg Eleanor! Annyira sajnálom! - mondtam, és csak ekkor vettem észre, hogy arcomon folynak le a könnycseppek. Még mindig nem hiszem el, hogy elpazaroltam másfél évet az életemből. Kiábrándító. Undorodtam önmagamtól. Szörnyű!
- Heidie. Én eddig se haragudtam rád, teljesen megértem a helyzetedet. Az a buli..öhm...rosszul sült el, és el sem hiszem milyen lehetett átélni. A legjobb barátnőm vagy Heidie, nem akarlak elveszíteni egy ilyen szerencsétlenség miatt. -megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.
- Akkor megbocsátasz?
- Igen. - hallottam a hangján, hogy mosolyog, ezért nekem is elkezdett felfelé görbülni a szám. - de figyelj nekem most mennem kell. Holnap találkozzunk..öhm..hol?
- Starbucks? - meg mosolygatott a gondolat, hogy újra együtt megyünk a kedven helyünkre.
- Rendben, akkor reggel 9-kor ott. És ne késs! - próbált szigorú lenni, de a hangja elárulta játékosságát.
- Nem fogok! Akkor holnap. Szia.
- Oké. Szia.
Annyira, de annyira boldog voltam, hogy nem bírtam egy helyben maradni, ezért elkezdtem ugrálni, sikítani és föl-alá futkározni a házban. Általában ez a boldogságom mellék hatása. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást, és, amikor Anya megjött, egy kicsit furcsán nézett rám. Rögtön elmagyaráztam neki, hogy Eleanorral holnap találkozni fogunk és nem haragszik rám. Ő is nagyon örült neki, hiszen tudta, hogy ezzel vége a depressziós korszakomnak.

********

Este nem nagyon tudtam elaludni, a boldogság hatása miatt, de reggel mikor felébredtem, csak úgy kirepültem az ágyamból. Jókedvemet a kinti eső próbálta rontani, de mit is vártam Londontól? Hogy majd 40 fokos meleg lesz? Áh nem. Na de ez se rontotta frissességem és gyorsan felöltöztem, fogat mostam, smink..és amit egy lány általában ilyenkor csinál, készülődés címszó alatt.

 Miközben kényelmesen húztam fel a cipőmet, egy gyors pillantást vetettem a falon lévő órára, de rögtön visszakaptam a fejem. 8:50!! El fogok késni! Megígértem Eleanornak, hogy nem fogok elkésni, erre meg...

Gyorsan villám sebességre kapcsoltam és az egyik cipőm fűzője bekötetlen maradt. Ha nagyon sietek max 15 perc lehet az út. Gyorsan felvettem a táskám és egy gyors "Elmentem!"-el köszöntem szüleimtől.

Az egész utat végig futottam, ezért mire megérkeztem a Starbucks-ba úgy nézhettem ki, mint egy ázott kutya. Rápillantottam az órámra, ami 9:05-öt mutatott, viszont barátnőm egy elég pontos típus, ezért rögtön keresni kezdtem, fejemet ide-oda mozgatva. Hamar megtaláltam, miközben fejét csóválva mosolygott rajtam. Odaléptem hozzá, és csak egymást néztük. Eleanor törte meg a csendet.

- Késtél!

- Jaj Eleanor! - gyorsan megfogtam a karját és jó szorosan magamhoz húztam. El sem hiszem, milyen jó újra látni. Ott ölelkezett egy elázott, zihált kutya, és egy elegáns nő a Starbucks közepén. Egyáltalán nem volt feltűnő.

Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Már egy ideje beszélgettünk, amikor eszembe jutott, hogy mi volt az a pasi hang.

- El, emlékszel, mikor beszéltünk telefonon?

- Miért ne emlékeznék? Hiszen tegnap volt!

- Jól van na, csak férfi hangokat hallottam a háttérből. Hol voltál te? - kérdeztem egy kicsit perverzen.

- Háát...- kezdte szégyenlősen, és talán egy kicsit el is pirult. - de ne akadj ki.

- Jó nem fogok, csak mondjad már! - nagy levegőt vett, majd elkezdte mondani.
- Heidie, öhm..nekem..öhm..barátom van.
- Úristen El! Hogy gondoltad, hogy eddig nem mondod el? Jézusom! Hogy hívják? Aranyos? Kedves? Romantikus?
- Heidie, állj le - mondta nevetve - Nagyon romantikus és kedves is.
- És, hogy hívják? - nagyon gondolkozós arcot vágott. Valamit titkol.
- De ne kezdj el sikítani, ugrálni, futni, vagy forogni, rendben? - sietősen bólintottam. - Louis Tomlinson.
Megállt bennem az ütő. Kezemet számra helyeztem, és próbáltam visszafogni a magamba fojtott ujjongást.
- Nem hiszem el Eleanor. Komolyan egy szupersztár a barátod? - kérdeztem tátott szájjal.
- Igen, de még nem hoztuk nyilvánosságra, úgyhogy nem mondhatod el senkinek. - számat szorosan összehúztam, majd kezemmel végig húztam ott, egy cipzárt utánozva. Belakatoltam, majd a képzeletbeli kulcsot odaadtam Eleanornak, aki mosolyogva elfogatta.
- Te sose változol.
- Hihihi...És majd bemutatsz neki, mint a leges leges leges legjobb barátnőd a világon, aki nem csak szerény, de gyönyörűen bűbájos? - hangosan elnevette magát, de én még tartottam magam szerepemhez. - Azt is hozzáteheted, hogy perverz, aranyos és persze stílusos. Nagyon szereti az epres csokit és a palacsintát...
- Heidie! Nyugi! - mondta még mindig nevetve. - Holnapra szerveztünk egy randit, akkor bemutatlak neki.
- De nem akarom tönkre tenni a randitokat. Majd máskor. - kicsit szomorú voltam, de ami késik nem múlik.
- Nem nem. Holnap jó lesz, úgyis csak otthon punnyadás lett volna a vége. - éreztem a hangján, hogy már volt rá eset.
- Ha tényleg nem zavarok, akkor rendben. - örülök, hogy találkozok majd Louisal, hiszen Ő egy világsztár. Na jó, csak részben ezért, de nagyon kíváncsi vagyok, milyen élőben. Nem az, hogy külsőleg, milyen, hanem belsőleg. Ha Eleanor Őt választotta, akkor biztos nagyon aranyos lehet. Eleanor mindig is válogatós volt, ahogy én is. Ez egy kicsit kurvásan hangzott, de nem úgy értem, hanem, hogy nem ugrunk egyből valaki nyakába és nem járunk vele érdekből, hogy csak legye valaki. Na mindegy. Az a lényeg, hogy holnap találkozok Louissal. Nagyon érdekes találka lesz.

Sziasztok!!

Hát megjöttem a Prológussal. Remélem tetszeni fog nektek. Nem is húzom tovább, jó olvasást!!:)

~Visszatekintés~

Hirtelen ültem fel az ágyamból, mikor meghallottam az ébresztőm hangját. Minél gyorsabban el akartam hallgattatni az állandó zenélést, de ahogy tapogattam utána nem találtam rá. Lassan kinyitottam a szemem, és barátnőm dühös arcát véltem felfedezni.

- Heidie!!! Kelj fel!

- Miért? Mi történt?-kérdeztem, miközben álmosan dörzsölgettem a szemem.

- Heidie, elkésünk a suliból! Fél kilenc van, most kéne ott lennünk!-ezzel a mondatával együtt szépen lehúzta rólam a meleg takarót, és kihúzott az ágyból a fürdő irányába. Gyorsan elkezdtem fogat mosni és miután befejeztem, felraktam egy natúr sminket. Gyorsan felöltöztem és kimentem, hogy bepakoljak a táskámba, mivel én ritkán szoktam este, de Eleanor volt olyan kedves, hogy megcsinálta helyettem.

Hát igen, az én kedves, legeslegjobb barátnőm, Eleanor Calder. 5 éves korunk óta ismerjük egymást, viszont kapcsolatunk nem volt valami könnyű menet. A legelején legjobb barátok voltunk, de mivel egyfolytában veszekedtünk, elegem lett és egy ideig elváltunk egymástól. Viszont, mióta a gimiben újra egymásra találtunk, elválaszthatatlan barátok vagyunk. Most Eleanorral járom a 11.osztályt és hát egy kicsit nagyon élvezzük a sulit, mivel a suliba nagyon helyes srácok vannak.
Elmélkedésemet Eleanor zavarta meg.
-HEIDIE!!!
- Jó jó megyek már -siettem barátnőm után, mivel Ő már egy kicsit előrébb járt.
A suli, ha sietünk 10 percre van tőlünk,  viszont ha nem, 1 óra vagy még annál is több. Mivel most siettünk, ezért hamar oda értünk, de nem elég hamar, hogy be érjünk az első óra előtt.
Halkan bekopogtunk a terem ajtaján, és ahogy kinyitottuk, minden szempár ránk szegeződött. Elnézést kértünk, és gyorsan átsuhantunk a padok között és leültünk a helyünkre, ami egymás mellett volt. Már az óra felénél jártunk, amikor egy papírgolyó landolt előttem. Hátranéztem és Jack mosolygott rám. Visszafordultam és elkezdtem kibontani a papírt.

        Ma buli nálunk 8-kor..Jack xx

Gyorsan átgondoltam a helyzetet és arra a döntésre jutottam, hogy mi baj lehetne. Ráfirkantottam a válaszom és visszadobtam Jacknak.

       Számíthatsz rám!! Heidie xx

Visszadobtam a Jack-nak szánt rövid, de tartalmas üzenetet, amit örömmel fogadott.Amint Jack megnézte mit írtam, egy nagy mosoly jelent meg arcán, amiből arra következtettem, hogy örül neki. Jack a helyes szépfiúk egyike, akivel már a legjobb barátok felé közelítek. Hát igen, csak közelítek, mivel nagyon sokáig tetszett, és még most is néha felébrednek bennem az érzések.
Az órák gyorsan elteltek, ezért egyből indultunk Eleanorral, hogy kiválasszuk a megfelelő öltözetet a bulihoz. Az elején nem igazán csináltunk semmit, hanem csak az ágyamon döglöttünk, hogy kipihenjük a suli fáradalmait.
Olyan 4 óra körül elkezdtünk készülődni, mivel tudtuk, hogyha mi készülünk, akkor egyhamar nem leszünk kész. Eleanornak  egy gyönyörű fekete ruhát választottunk, míg nekem egy rózsaszín pörgős szoknyát, amire egy farmer dzsekit húztam.

Igazából a stílusunk elég különböző. Eleanornak egyszerű, de elegáns, nekem ..hát ilyen aranyosan elegáns. A fiúk úgy szoktak hívni, hogy a CukiLány. Hát mit ne mondjak, találó az igaz.
Ránéztem az órára, ami fél nyolcat mutatott, ezért szóltam El-nek, hogy indulnunk kell.

******

Oda értünk egy hatalmas ház elé, amiből már kintről lehetett hallani a bömbölő zenét. A környék egy kicsit kísérteties volt, mivel csak a lámpák fénye világította az utcát és mindenhonnan fura alakok jöttek elő.

Amint beléptünk a házba, rájöttünk, hogy ez nem egy szokványos buli. Itt minimum 200-an vannak! 

- El, szerintem maradjunk együtt. - mondtam egy kicsit félve.

- Rendben. - mondta, és láttam egy kis félelmet felcsillanni a szemébe. Megfogtuk egymás kezét, és elindultunk az őrjöngő tömeg felé, hogy megtaláljuk Jackat. 

Mivel már legalább 20 perce próbáljuk keresni az emberek között, akik még azzal is megnehezítik a elhatározásunkat, hogy egyfolytában ellöknek egy másik irányba, ezért úgy döntöttünk, hogy leülünk és iszunk valamit. Amint befurakodtunk az italos asztalhoz, rögtön kértünk két koktélt. Míg El szépen, komótosan iszogatta, addig én rögtön lehúztam az egészet. Ezt az italt követte még kettő, ami már kezdett a fejembe szállni.

- El gyere táncolni! 

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. - rázta a fejét tiltakozóan. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, majd szám lefelé görbült és egy szomorú fejet próbáltam vágni, ami szerintem inkább valami bohóchoz hasonlító őrült fej lett. Egy pillanat múlva megfordultam és otthagytam a megszeppent legjobb barátnőmet.

Az első célom az volt, hogy bekerüljek a táncoló tömeg közepére. Azt, hogy mért akartam pont a közepére menni, azt nem tudom. Próbáltam átverekedni magam az izzadt táncolókon, de hirtelen valaki megfogta a kezem, és megperdített tengelyem körül. Egy gyönyörű kék szempárba ütköztem, ami mosolyt csalt az arcomra.

- Mit keres egy ilyen gyönyörű lány, a táncparketten egyedül?

- Nem volt kivel táncolnom. - feleltem magabiztosan az előttem álló Jack-nak.

- Hát most már van. - abban a pillanatba elkezdte rázni a csípőjét, ezért én is elkezdem az ütemre rázni.

Ahogy táncoltunk egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, és egyre forróbb lett a hangulat. Ez tulajdonképpen nagyon tetszett és beindított, viszont józan állapotba sosem csináltam volna ilyet. Jack kezével végig futott a gerincemen, majd a kezét a fenekemre téve erősen belemarkolt, ami egy hangos nyögést váltott ki belőlem. Jack megállt a táncba, megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni a tömegből. Nem tudtam, hogy hova visz, de volt számos tippem, ezért kezdtem pánikolni. Szeretem Jack-et? Nem. Jó tényleg tetszett meg minden, de nem Ő életem szerelme az biztos. Készen állok rá, hogy elvegye a szüzességem? Nem. Még számos kérdés fogalmazódott meg a fejembe, de amikor Jack egy szobába húzott, már biztos voltam abba, hogy mit akar. 

Elkezdett vadul csókolni, próbáltam tiltakozni,de erős izmai egy helybe tartottak. Nem tudtam mit csináljak, ezért beleharaptam alsó ajkába.

- Bassza....- hirtelen elengedett és a szájához kapott. Vérzett. Jézusom nem gondoltam volna, hogy ennyire beleharaptam. Jack fagyosan nézett rám, majd durván a földre kényszerített és elkezdte a szoknyámat felhajtani, majd a bugyimat próbálta levenni, de erősen összeszorítottam a lábam.

- Kérlek Jack! - zokogtam miközbe még mindig nem hagyta abba a durva mozdulatokat. 

Amikor  már elkezdte lehámozni rólam az alsóneműm, elkezdtem segítségért kiabálni, és akkor olyat tett amit senki ezelőtt. Pofon vágott! Nem hittem el, hogy abból a kedves, aranyos, figyelmes srácból ilyen lett. Legjobb barátok vagyunk - vagyis most már csak voltunk - és itt akar megerőszakolni. Annyira fájt! Annyira fájt, hogy hittem benne és legjobb barátomnak tekintettem. Nem éreztem benne alkoholt, de még ha részeg, akkor is megbocsáthatatlan bűn lenne számomra.

Hirtelen kivágódott az ajtó és Eleanort láttam meg, két fiúval az oldalán. A két fiú egyből segítettek rajtam, és egyből kiütötték Jackat, aki egyből hátrált. A fiúk kivitték, ezért Eleanor rögtön odajött és megölelt, én meg elkezdtem keservesen sírni. Az agyam nem tudta felfogni azt az információt, hogy Jack(!!) megpróbált megerőszakolni. Életem eddigi legnagyobb csalódását jelentette ez az éjszaka, és már bánom, hogy belementem ebbe a buliba.

El lassan felállított, de mikor egyre erősebben sírtam, újra magához ölelt.

- Jaj Heidie, én annyira sajnálom! Nem szabadott volna egyedül hagyjalak. - mondta teljesen átérezve a fájdalmamat.

- Nem a te hibád. Én voltam a hülye, hogy csak úgy ott hagytalak. Én sajnálom! - próbáltam összeszedni magam, ezért minden erőmet beletéve, elindultam, hogy minél hamarabb haza mehessek és aludjak egy jó nagyot.

******

 El bekísért a házba, de amint a szüleim megláttak, rögtön átvették a helyét és szegény barátnőmet kiszorították, ezért hazament. Anya rögtön elkezdett kérdezgetni, hogy mi történt, de nem tudtam válaszolni egyik kérdésére sem. Rájött, hogy ma nem fogom elmondani a történteket, ezért inkább hagyott lezuhanyozni.

A meleg víztől úgy éreztem, minden piszkot lemosok, ami Jack kezéről maradt rajtam, és ez egyben megnyugtatott. Amint kész lettem fogat mostam és felvettem a pizsimet. Befeküdtem az ágyba és gyorsan küldtem egy sms-t Elnek, hogy minden rendben és jól vagyok. Leojtottam az éjjeli szekrényemen lévő lámpát, majd belefúrtam a fejem egy jó meleg párnába.

Ezzel az éjszakával életem fenekestül megváltozott, hiszen mindig hallottam arról, hogy lányokat bántanak, de sose képzeltem bele, hogy milyen lehet átélni. A legnagyobb fájdalmat viszont az okozta, hogy az a valaki aki bántott az Jack. Sose fogok többet megbízni benne, még ha meg is bocsájtok. És nem csak benne, hanem az emberekben sem.

Sziasztok!!

Megnyitottam életem első blogját, ami már régóta megfogalmazódott a fejemben. Ennek a blognak a címe Happily, ami Harry Styles és Heidie Jonshon szerelméről és persze a One Direction többi tagjáról szól.
Nem biztos, hogy minden nap írni fogok, de megpróbálok mindent megtenni, azért, hogy jó és hosszú részeket hozhassak. A prológust valószínűleg holnap fogom feltenni.
Remélem tetszeni fog és örömmel olvassátok majd!!

Puszii:))

~Heni~