1. fejezet
Sziasztok!
Magány. Szerencsétlenség. Fájdalom. Ez a három szó jellemezte az elmúlt másfél évemet. Ez volt életem legszörnyűbb időszaka.
Na, de kezdjük az elejétől. Miután volt az a bizonyos buli, senkit nem engedtem magam köré. Jackal azóta nem beszéltem, de Ő se nagyon erőlködött egy bocsánat kérés erejéig sem. Mindenkitől tartottam a távolságot és senkiben sem bíztam meg. És, amit már nagyon bánok az az, hogy Eleanort is kitaszítottam az életemből. Az ominózus nap után, mindenkivel bunkó és ellenszenvesen bántam. Ezért az emberek, akik szerettek, azok már nincsenek az életembe. Az egyetlen személy, aki maradt nekem az Anyukám. Ő próbálta enyhíteni a sebeket, amik kívülről és belülről is gyötörtek.
Most a konyhában ülök, a telefonom felé görnyedve, és megpróbálom az első lépést megtenni a gyógyulásom érdekébe. Nehéz. Nagyon nehéz. Nem tudom, hogy mit fog szólni. Talán elküld egy melegebb égtájakra, de az is lehet, hogy megbocsát nekem, és újra barátok leszünk.
Felkaptam a telefonom, és elkezdtem bepötyögni a számát. A zöld ikon felé helyeztem a kezem, de nem bírtam megtenni. NEM! Meg kell tennem! Gyorsan megnyomtam és egyből kicsöngött. Idegesen ráztam a lábam, és nagyot nyeltem, mikor meghallottam barátnőm hangját.
- Halló - kérdezte egy kicsit hangosan, mivel férfi hangok hallatszottak a háttérből.
Lesokkolódtam a hangjától. Nem tudtam, hogy mit mondjak neki.Ezért csak makogtam.
- El-Eleanor?
- Heidie? - kérdezte megrökönyödve.
- Öhm..Igen. - nagyon féltem, hogy hogy fog reagálni a "visszatérésemre", ezért alsó ajkamba haraptam, megpróbálva leküzdeni az izgulásomat.
- Jézusom! Tényleg te vagy az? Nem hiszem el! - valaki a háttérből kérdezte, hogy El mi történt?, de úgy hallom teljesen le van sokkolódva. El mióta van fiúk társaságába? Talán barátja van? Áh nem hiszem. Vagy talán mégis. Úristen, kihagytunk egymás életéből másfél évet, az én hülyeségem miatt. Azonnal rendbe kell hoznom.
- El, én nagyon sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled. Annyira sajnálom, hogy ezt a másfél évet nem töltöttük együtt, és nem járhattunk együtt shoppingolni, bulizni vagy nem beszélgethettünk éjszakákon át. Nagyon sajnálom. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Úgy éreztem mindenki ellenem van, és nem segít rajtam senki. Viszont te ott lettél volna, ha nem küldelek el. Kérlek bocsáss meg Eleanor! Annyira sajnálom! - mondtam, és csak ekkor vettem észre, hogy arcomon folynak le a könnycseppek. Még mindig nem hiszem el, hogy elpazaroltam másfél évet az életemből. Kiábrándító. Undorodtam önmagamtól. Szörnyű!
- Heidie. Én eddig se haragudtam rád, teljesen megértem a helyzetedet. Az a buli..öhm...rosszul sült el, és el sem hiszem milyen lehetett átélni. A legjobb barátnőm vagy Heidie, nem akarlak elveszíteni egy ilyen szerencsétlenség miatt. -megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.
- Akkor megbocsátasz?
- Igen. - hallottam a hangján, hogy mosolyog, ezért nekem is elkezdett felfelé görbülni a szám. - de figyelj nekem most mennem kell. Holnap találkozzunk..öhm..hol?
- Starbucks? - meg mosolygatott a gondolat, hogy újra együtt megyünk a kedven helyünkre.
- Rendben, akkor reggel 9-kor ott. És ne késs! - próbált szigorú lenni, de a hangja elárulta játékosságát.
- Nem fogok! Akkor holnap. Szia.
- Oké. Szia.
Annyira, de annyira boldog voltam, hogy nem bírtam egy helyben maradni, ezért elkezdtem ugrálni, sikítani és föl-alá futkározni a házban. Általában ez a boldogságom mellék hatása. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást, és, amikor Anya megjött, egy kicsit furcsán nézett rám. Rögtön elmagyaráztam neki, hogy Eleanorral holnap találkozni fogunk és nem haragszik rám. Ő is nagyon örült neki, hiszen tudta, hogy ezzel vége a depressziós korszakomnak.
Sziasztok!
Kész lettem az első fejezettel, szóval remélem tetszeni fog.
Magány. Szerencsétlenség. Fájdalom. Ez a három szó jellemezte az elmúlt másfél évemet. Ez volt életem legszörnyűbb időszaka.
Na, de kezdjük az elejétől. Miután volt az a bizonyos buli, senkit nem engedtem magam köré. Jackal azóta nem beszéltem, de Ő se nagyon erőlködött egy bocsánat kérés erejéig sem. Mindenkitől tartottam a távolságot és senkiben sem bíztam meg. És, amit már nagyon bánok az az, hogy Eleanort is kitaszítottam az életemből. Az ominózus nap után, mindenkivel bunkó és ellenszenvesen bántam. Ezért az emberek, akik szerettek, azok már nincsenek az életembe. Az egyetlen személy, aki maradt nekem az Anyukám. Ő próbálta enyhíteni a sebeket, amik kívülről és belülről is gyötörtek.
Most a konyhában ülök, a telefonom felé görnyedve, és megpróbálom az első lépést megtenni a gyógyulásom érdekébe. Nehéz. Nagyon nehéz. Nem tudom, hogy mit fog szólni. Talán elküld egy melegebb égtájakra, de az is lehet, hogy megbocsát nekem, és újra barátok leszünk.
Felkaptam a telefonom, és elkezdtem bepötyögni a számát. A zöld ikon felé helyeztem a kezem, de nem bírtam megtenni. NEM! Meg kell tennem! Gyorsan megnyomtam és egyből kicsöngött. Idegesen ráztam a lábam, és nagyot nyeltem, mikor meghallottam barátnőm hangját.
- Halló - kérdezte egy kicsit hangosan, mivel férfi hangok hallatszottak a háttérből.
Lesokkolódtam a hangjától. Nem tudtam, hogy mit mondjak neki.Ezért csak makogtam.
- El-Eleanor?
- Heidie? - kérdezte megrökönyödve.
- Öhm..Igen. - nagyon féltem, hogy hogy fog reagálni a "visszatérésemre", ezért alsó ajkamba haraptam, megpróbálva leküzdeni az izgulásomat.
- Jézusom! Tényleg te vagy az? Nem hiszem el! - valaki a háttérből kérdezte, hogy El mi történt?, de úgy hallom teljesen le van sokkolódva. El mióta van fiúk társaságába? Talán barátja van? Áh nem hiszem. Vagy talán mégis. Úristen, kihagytunk egymás életéből másfél évet, az én hülyeségem miatt. Azonnal rendbe kell hoznom.
- El, én nagyon sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled. Annyira sajnálom, hogy ezt a másfél évet nem töltöttük együtt, és nem járhattunk együtt shoppingolni, bulizni vagy nem beszélgethettünk éjszakákon át. Nagyon sajnálom. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Úgy éreztem mindenki ellenem van, és nem segít rajtam senki. Viszont te ott lettél volna, ha nem küldelek el. Kérlek bocsáss meg Eleanor! Annyira sajnálom! - mondtam, és csak ekkor vettem észre, hogy arcomon folynak le a könnycseppek. Még mindig nem hiszem el, hogy elpazaroltam másfél évet az életemből. Kiábrándító. Undorodtam önmagamtól. Szörnyű!
- Heidie. Én eddig se haragudtam rád, teljesen megértem a helyzetedet. Az a buli..öhm...rosszul sült el, és el sem hiszem milyen lehetett átélni. A legjobb barátnőm vagy Heidie, nem akarlak elveszíteni egy ilyen szerencsétlenség miatt. -megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.
- Akkor megbocsátasz?
- Igen. - hallottam a hangján, hogy mosolyog, ezért nekem is elkezdett felfelé görbülni a szám. - de figyelj nekem most mennem kell. Holnap találkozzunk..öhm..hol?
- Starbucks? - meg mosolygatott a gondolat, hogy újra együtt megyünk a kedven helyünkre.
- Rendben, akkor reggel 9-kor ott. És ne késs! - próbált szigorú lenni, de a hangja elárulta játékosságát.
- Nem fogok! Akkor holnap. Szia.
- Oké. Szia.
Annyira, de annyira boldog voltam, hogy nem bírtam egy helyben maradni, ezért elkezdtem ugrálni, sikítani és föl-alá futkározni a házban. Általában ez a boldogságom mellék hatása. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást, és, amikor Anya megjött, egy kicsit furcsán nézett rám. Rögtön elmagyaráztam neki, hogy Eleanorral holnap találkozni fogunk és nem haragszik rám. Ő is nagyon örült neki, hiszen tudta, hogy ezzel vége a depressziós korszakomnak.
********
Este nem nagyon tudtam elaludni, a boldogság hatása miatt, de reggel mikor felébredtem, csak úgy kirepültem az ágyamból. Jókedvemet a kinti eső próbálta rontani, de mit is vártam Londontól? Hogy majd 40 fokos meleg lesz? Áh nem. Na de ez se rontotta frissességem és gyorsan felöltöztem, fogat mostam, smink..és amit egy lány általában ilyenkor csinál, készülődés címszó alatt.
Miközben kényelmesen húztam fel a cipőmet, egy gyors pillantást vetettem a falon lévő órára, de rögtön visszakaptam a fejem. 8:50!! El fogok késni! Megígértem Eleanornak, hogy nem fogok elkésni, erre meg...
Gyorsan villám sebességre kapcsoltam és az egyik cipőm fűzője bekötetlen maradt. Ha nagyon sietek max 15 perc lehet az út. Gyorsan felvettem a táskám és egy gyors "Elmentem!"-el köszöntem szüleimtől.
Az egész utat végig futottam, ezért mire megérkeztem a Starbucks-ba úgy nézhettem ki, mint egy ázott kutya. Rápillantottam az órámra, ami 9:05-öt mutatott, viszont barátnőm egy elég pontos típus, ezért rögtön keresni kezdtem, fejemet ide-oda mozgatva. Hamar megtaláltam, miközben fejét csóválva mosolygott rajtam. Odaléptem hozzá, és csak egymást néztük. Eleanor törte meg a csendet.
- Késtél!
- Jaj Eleanor! - gyorsan megfogtam a karját és jó szorosan magamhoz húztam. El sem hiszem, milyen jó újra látni. Ott ölelkezett egy elázott, zihált kutya, és egy elegáns nő a Starbucks közepén. Egyáltalán nem volt feltűnő.
Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Már egy ideje beszélgettünk, amikor eszembe jutott, hogy mi volt az a pasi hang.
- El, emlékszel, mikor beszéltünk telefonon?
- Miért ne emlékeznék? Hiszen tegnap volt!
- Jól van na, csak férfi hangokat hallottam a háttérből. Hol voltál te? - kérdeztem egy kicsit perverzen.
- Háát...- kezdte szégyenlősen, és talán egy kicsit el is pirult. - de ne akadj ki.
- Jó nem fogok, csak mondjad már! - nagy levegőt vett, majd elkezdte mondani.
- Heidie, öhm..nekem..öhm..barátom van.
- Úristen El! Hogy gondoltad, hogy eddig nem mondod el? Jézusom! Hogy hívják? Aranyos? Kedves? Romantikus?
- Heidie, állj le - mondta nevetve - Nagyon romantikus és kedves is.
- És, hogy hívják? - nagyon gondolkozós arcot vágott. Valamit titkol.
- De ne kezdj el sikítani, ugrálni, futni, vagy forogni, rendben? - sietősen bólintottam. - Louis Tomlinson.
Megállt bennem az ütő. Kezemet számra helyeztem, és próbáltam visszafogni a magamba fojtott ujjongást.
- Nem hiszem el Eleanor. Komolyan egy szupersztár a barátod? - kérdeztem tátott szájjal.
- Igen, de még nem hoztuk nyilvánosságra, úgyhogy nem mondhatod el senkinek. - számat szorosan összehúztam, majd kezemmel végig húztam ott, egy cipzárt utánozva. Belakatoltam, majd a képzeletbeli kulcsot odaadtam Eleanornak, aki mosolyogva elfogatta.
- Te sose változol.
- Hihihi...És majd bemutatsz neki, mint a leges leges leges legjobb barátnőd a világon, aki nem csak szerény, de gyönyörűen bűbájos? - hangosan elnevette magát, de én még tartottam magam szerepemhez. - Azt is hozzáteheted, hogy perverz, aranyos és persze stílusos. Nagyon szereti az epres csokit és a palacsintát...
- Heidie! Nyugi! - mondta még mindig nevetve. - Holnapra szerveztünk egy randit, akkor bemutatlak neki.
- De nem akarom tönkre tenni a randitokat. Majd máskor. - kicsit szomorú voltam, de ami késik nem múlik.
- Nem nem. Holnap jó lesz, úgyis csak otthon punnyadás lett volna a vége. - éreztem a hangján, hogy már volt rá eset.
- Ha tényleg nem zavarok, akkor rendben. - örülök, hogy találkozok majd Louisal, hiszen Ő egy világsztár. Na jó, csak részben ezért, de nagyon kíváncsi vagyok, milyen élőben. Nem az, hogy külsőleg, milyen, hanem belsőleg. Ha Eleanor Őt választotta, akkor biztos nagyon aranyos lehet. Eleanor mindig is válogatós volt, ahogy én is. Ez egy kicsit kurvásan hangzott, de nem úgy értem, hanem, hogy nem ugrunk egyből valaki nyakába és nem járunk vele érdekből, hogy csak legye valaki. Na mindegy. Az a lényeg, hogy holnap találkozok Louissal. Nagyon érdekes találka lesz.
- Heidie, öhm..nekem..öhm..barátom van.
- Úristen El! Hogy gondoltad, hogy eddig nem mondod el? Jézusom! Hogy hívják? Aranyos? Kedves? Romantikus?
- Heidie, állj le - mondta nevetve - Nagyon romantikus és kedves is.
- És, hogy hívják? - nagyon gondolkozós arcot vágott. Valamit titkol.
- De ne kezdj el sikítani, ugrálni, futni, vagy forogni, rendben? - sietősen bólintottam. - Louis Tomlinson.
Megállt bennem az ütő. Kezemet számra helyeztem, és próbáltam visszafogni a magamba fojtott ujjongást.
- Nem hiszem el Eleanor. Komolyan egy szupersztár a barátod? - kérdeztem tátott szájjal.
- Igen, de még nem hoztuk nyilvánosságra, úgyhogy nem mondhatod el senkinek. - számat szorosan összehúztam, majd kezemmel végig húztam ott, egy cipzárt utánozva. Belakatoltam, majd a képzeletbeli kulcsot odaadtam Eleanornak, aki mosolyogva elfogatta.
- Te sose változol.
- Hihihi...És majd bemutatsz neki, mint a leges leges leges legjobb barátnőd a világon, aki nem csak szerény, de gyönyörűen bűbájos? - hangosan elnevette magát, de én még tartottam magam szerepemhez. - Azt is hozzáteheted, hogy perverz, aranyos és persze stílusos. Nagyon szereti az epres csokit és a palacsintát...
- Heidie! Nyugi! - mondta még mindig nevetve. - Holnapra szerveztünk egy randit, akkor bemutatlak neki.
- De nem akarom tönkre tenni a randitokat. Majd máskor. - kicsit szomorú voltam, de ami késik nem múlik.
- Nem nem. Holnap jó lesz, úgyis csak otthon punnyadás lett volna a vége. - éreztem a hangján, hogy már volt rá eset.
- Ha tényleg nem zavarok, akkor rendben. - örülök, hogy találkozok majd Louisal, hiszen Ő egy világsztár. Na jó, csak részben ezért, de nagyon kíváncsi vagyok, milyen élőben. Nem az, hogy külsőleg, milyen, hanem belsőleg. Ha Eleanor Őt választotta, akkor biztos nagyon aranyos lehet. Eleanor mindig is válogatós volt, ahogy én is. Ez egy kicsit kurvásan hangzott, de nem úgy értem, hanem, hogy nem ugrunk egyből valaki nyakába és nem járunk vele érdekből, hogy csak legye valaki. Na mindegy. Az a lényeg, hogy holnap találkozok Louissal. Nagyon érdekes találka lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése