2014. május 20., kedd

3. fejezet


Sziasztok!

Megjöttem a 3. fejezettel, ami egy fontos fejezete a történetnek. Jó olvasást.

~H


Louis, volt olyan kedves és hazavitt kocsival. Elég nehezen ment.
Párbeszéd Louisal:
- Louis légyszi vigyél haza.
- Nem.
- De késő van.
- Tudom.
- És, ha elkap egy csúnya bácsi?!
- Akkor így jártál.
- Miért nem akarsz hazavinni?
- Mert éppen fontos dolgokat csinálok.
- Louis. Egy görögdinnyébe nem tudod belevésni az arcodat.
- Dehogynem. Nézd!
- Ez egy pálcika ember.
- Én így nézek ki.
- Ja persze. Hol a pálcikád??
- Úristen nincs pálcikám! - itt már elkezdett szaladgálni.
- Louis, vidd haza Heidiet. - Elenor a megmentőm(!!!!)
- Máris El. - és már a cipőjét húzta.
- Bezzeg nekem nem engedelmeskedsz.
- Mert tőled nem kapok jutalmat.
Úton hazafelé, nagyon jól elvoltunk, hülyeséget hülyeségre halmoztunk, de annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy nem tudtuk abbahagyni a beszélgetést. Ezért még 10 percet álltunk a kapunk előtt.
Miután elköszöntünk egymástól, bementem a házba, ahol egyből Apuval találtam szembe magam.
- Hol voltál? - egy kis szigor volt a hangjába, amit én figyelmen kívül hagytam.
- Eleanornál. - nagyon nyugodt voltam. Túlságosan is.
- Akkor ki ez a fiú? - tudtam. Éreztem, hogy e miatt csinál úgy, mintha egy bírósági tárgyaláson lennénk.
- Louis, El barátja. - mondom, de megmosolygat Apu féltése. Mindig is nagyon védett a fiúktól, de a Jackas eset óta, gondolom még jobban meg akar védeni.
Miután úgy gondoltam, nem lesz több kérdése, felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam, majd pizsomámat felvéve ugrottam bele az ágyamba

Annyira izgatott voltam a buli miatt, hogy nem tudtam egy ideig elaludni. Nem tudom, mit várok ettől a bulitól, de azt tudom, hogy jól szeretném magam érezni, és a múltat magam mögött hagyni. Élvezni akarom minden egyes pillanatát, de ha visszajönnek az emlékek, akkor nem biztos, hogy meg áljt tudok neki parancsolni. Mi van, ha rosszul sül el? És megint csalódni fogok? NEM! El akarok menni arra a bulira, el kell felejtenem a múltat és a jelenbe élnem. Pont.

Harry szemszöge

Egész nap az ágyamba döglöttem, mint egy szerencsétlen. Ki kéne mozdulnom, vagy valami, de ha kimegyek az utcára, találkozok a sikítozó rajongókkal. Nagyon szeretem őket, meg minden, de már elegem van. Lökdösnek, bele kiabálnak a fülembe, rám esnek, el esnek, követnek. Mindenből elegem van!! Nem akarok csinálni semmit, de közbe meg akarok. Nem akarom, hogy a szabadságomra ha visszaemlékszek, az legyen bennem, hogy jól elcseszted haver.
Sajnálkozásomat egy hangos ajtó csapódás zavarta meg. Louis. Na már csak ő kell nekem ide. Mindjárt bejön és leolt engem, hogy micsoda szerencsétlen vagyok. Jól sejtettem. Louis hangos lábdobogása egyre közelebbről hallatszott. Hirtelen kivágta az ajtót, és egy boldog mosollyal az arcán üdvözölt.
- Jóóóóóreggelt drágalátos barátom. - öhm..mi a baja?
- Reggelt? - pontosan este 11 óra volt, szóval szerintem jogos volt a kérdésem.
- Gondolom most keltél ki az ágyból, nem? - nem válaszoltam neki, de gondolom az arckifejezésemből levette, hogy nagyjából igen. - Szeresd a te legjobb barátod, ugyanis holnap buliiii.
- Mi? Louis,én nem megyek buliba. - semmi kedvem sincs ahhoz, hogy a többiek próbálják a kedvemet jobbá tenni, erre én iszok, másnap pedig iszonyatos fejfájás...Szörnyű.
- Dehogynem jössz. - még mindig ott van az a kibaszott mosoly a fején. Kezdek már ideges lenni.
- Nem, nem megyek!
- Fogadjunk, hogy el jössz.
- Na. Kíváncsi vagyok. - nagyon érdekel, hogy mit talált ki nekem Louis már megint.
- Lesz ott egy barátom, aki ugyan olyan, mint te.
- És? - amúgy nem lehet két ember teljesen egyforma, de mind egy.
- És lány... -ohohóó..na itt már érdekes. Lou látta rajtam, hogy érdekel, ezért folytatta. - gyönyörű, 18 éves, barna göndör hajú lány. Tulajdonságaiba pedig te.
- És ő is ott lesz? - kérdeztem, már én is mosolyogva.
- Bizony - húzogatta a szemöldökét, mire én is elkezdtem, így mind a ketten elkezdtünk nevetni.
- Jó. Elmegyek.
- Tudtam, hogy ez hatni fog. - ki ne akarna egy állítólag gyönyörű lánnyal megismerkedni?! Hát én biztos, és legalább nem a szobámba ülve punnyadok. Kezdem várni a holnapot.

*******

Reggel persze Louis mindenkinek elmondta, hogy talált nekem egy megfelelő lányt, aki szintén miattam fog jönni. Mit ne mondjak, élveztem. Nem is gondoltam ezelőtt, hogy keressek egy barátnőt, vagy nem is tudom. Túl el voltam foglalva, egy barátnőhöz. Várjunk. Még nincs is barátnőm. Minek beszélek én erről?! Azt se tudom mi a neve, még hogy barátnő?! Hagyjuk. Majd este minden kiderül.


 *******

Este már az egész banda készen állt a bulira, kivéve Niallt. Nem tudom, hogy mit csinál ennyi ideig, de sose szokott ennyit készülődni. Ezt figyelmen kívül hagytam, és inkább magamra koncentráltam. Nagyon ideges voltam, mindig ideges vagyok, fogalmam sincs mért. Elővettem a telefonom, majd azon kezdtem..öhm..nem is tudom mit csináltam a telefonnal. Bambultam ki a fejemből, mikor egy kéz suhant el az orrom előtt. Nagyot rezzentem, majd egy kicsit dühösen néztem a tettesre. Liam mosolyogva nézett rám, majd fejét oldalra biccentve mutatta, hogy a többiek elindultak kifelé. Gyorsan felálltam és lehajtott fejjel kullogtam Liam után. A többiek már a kocsiba ültek, és csak ránk vártak.
Egész úton az ablakon bámultam kifelé, és azon gondolkodtam, hogy vajon, hogy néz ki, tényleg olyan mint én? Egyáltalán tud rólam? Megválaszolatlan kérdések, amikről nem tudok, de remélem, hamarosan meg fogom tudni.
Hirtelen ara figyeltem fel, hogy a kocsi megáll. Kinéztem az ablakon, és egy ismeretlen ház előtt voltunk.
- Hol vagyunk? - kérdeztem a többieket, mivel tényleg egy csepp fogalmam sem volt mit keresünk itt.
- Ahogy már Louis elmondta, beugrunk egy barátjáoz, hogy elvigyük a buliba. - mondta Zayn, unott arccal. Tényleg említették volna?!
- Ne már. - bevágtam a durcát. Komolyan. Minél előbb akartam ott lenni, hogy találkozhassak azzal a lánnyal, erre meg Louis idehozza valamilyen haverját.
Láttam, ahogy Louis becsönget a házba, majd egy 40 év körüli férfi nyit neki ajtót. Ez most komoly?! Bulizni visz egy kábé 40-es pasit. Mit is várhattam tőle. Én itt döglök azért a lányért, erre meg... várjunk csak. Miért jön Louis egy gyönyörű lánnyal az oldalán?! Úristen! De gyönyörű. Nem hiszek a szememnek. Jobban végig mértem a sötétített ablakú járműből, és újra megállapítottam, hogy gyönyörű. Egy kedves kifinomult lánynak látszik. Talán nem is az a lány lesz az igazi, aki hasonlít rám. Lehet, ha magamat kapom vissza másban az idegesítő lenne, mert én nagyon idegesítő és bunkó is tudok lenni. De Ő...tökéletes(nek tűnik).
Louis kinyitotta az ajtót, majd a gyönyörű lány is bemászott közénk, Louisal együtt.
- Sziasztok! Heidie Johnson. - rázott kezet mindenkivel, közbe a banda is bemutatkozott. Amikor rám került a sor, mindkettőnk egy félénk mosollyal nyugtázta, hogy köszöntünk egymásnak, majd gyönyörűen aranyos kezével belenyúlt az én mancsomba, és kezet ráztunk. Elképesztően dögös, de visszafogott stílusa, egyből felkeltette a figyelmemet.
- Szóval Heidie. Te Eleanor barátja vagy? - kérdezte a vele szembe ülő Zayn. De szerencsés istenem. Én vagyok a legtávolabb tőle.
- Igen, méghozzá a legjobb barátnője. - miközben Zayn barátomra mosolygott, kivillantotta fehér fogsorát, és..és.. gödröcskéit?! Jézusom, de aranyos. Oké Harry, mi van veled??!!
Elkezdtek a többiek vele beszélgetni, de én csak néztem. Néztem ezt a csodát, ami itt van szinte előtte. Agyam nem tudott betelni ezzel a gyönyörű látvánnyal, akárhányszor végig néztem rajta, úgy éreztem még egyszer meg kell néznem. Jézusom Harry te pedofil állat!! Gyorsan elkaptam a tekintetemet, a kint elsuhanó autók sokaságára, hogy eltereljem valamivel a figyelmemet.
Fél füllel viszont hallgattam a beszélgetésüket, ami kezdett elég érdekes lenni. Oda kaptam a fejem, hogy vajon miről lehet szó.
- Heidie. Nyugodtan elmondhatod a fiúknak, hogy mit mondtál Elnek, mikor belementél. - kacsintott rá, majd a vállát átkarolva mosolyogva néztem rá. Hirtelen elkapott a féltékenység, hogy most nem én ülök mellette, és ölelem át.
- Hát..szóval igazából..öhm..csak.. - enyhén elpirult az arca, amiről arra következtettem, hogy zavarba van. - azt mondtam, hogy csak egy fiú miatt jövök el a bulira. - mondta még mindig piros arccal.
- Fiú? - magam is meglepődtem, hogy a kocsi úton most elöszőr szólalok meg, és pont most. Óh istenem, miért?? Miért cseszem el mindig?!
Félénken rám emeli a tekintetét, gondolom ő is meglepődött, hogy pont én kérdeztem, de mosolyogva válaszolt.
- Louis és El mondta, hogy van egy ismerősük, akire azt állítják, hogy nagyon hasonlítok...
- Teljesen. -vágott szavába Louis.
- Ahogy mondod. - hagyta rá mosolyogva, majd folytatta. - és azt mondták, hogy ezen a bulin ott lesz, és, hogy feltétlenül, meg kell ismernem. Állítólag Louis legjobb barátja,de már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen. - Mindenki megfagyott, szó szerint. Csak Louis mosolygott önelégülten, amíg felfogtuk mit is mondott Heidie. Mindenki egy emberként pillantott rám, de nem tudtam megmozdulni. Nem tudom elhinni, hogy ez a gyönyörű, kedves, aranyos lány lenne a másik felem. Ebben a pillanatba elhatároztam, hogy mindent meg fogok tenni ezért, hogy az enyém lehessen. Mindent. Ő kell nekem.
Mintha visszacsapódtam volna a földre, egy nagy mosoly kíséretébe, néztem körbe. A többieknek próbáltam telepatikus úton közölni, hogy ne nézzenek, mert észre veszi, és úgy látom többször fogom ezt a módszert alkalmazni, ugyanis még mindig egyszerre, visszafordultak Heidiehez. Zavartan nézett körbe, gondolom nem tudott semmit. Mivel én tettem fel a kérdést, úgy gondoltam nekem kell válaszolnom.
- Louis legjobb barátja nagyon szerencsés, hogy egy ilyen lánnyal hozzák össze, úgymond egy vakrandin. - mosolyogtam, mert tetszett, hogy magamról beszélek. Ő viszont mit sem törődve az én előnyömmel, amiről persze nem tudott, válaszolt.
- Én akartam először kimondani azt, hogy vakrandi. - mondta, sértődöttet játszva, amin persze nagyot röhögtem. Ő is elmosolyodott, majd elkezdett ő is nevetni.
Most vettem észre, hogy tényleg hasonlítunk. Barna göndör haj, gödröcskék, fárasztó humor, vagy néha tényleg vicces. Egyértelműen nekem való.

Nincsenek megjegyzések: