Sziasztok!
Kész lettem ezzel a résszel is. Hát őszintén nem vagyok vele megelégedve, de remélem tetszeni fog. Jó olvasást!!:)
~H
Ellel megbeszéltük, hogy délután 6-ra átmegyek hozzá, és majd együtt fogunk vacsorázni. Vacsorázni fogok Louis Tomlinsonnal! Na jó. Nem vagyok nagy fanuk, de nem hittem volna, hogy egyszer majd összehoz a sors egy ilyen híres, dögös fiúval. Nem tagadom, tényleg tetszetős egy ember, de már lefoglalták. Én sose kezdenék ki olyannal, akinek barátnője van. Ráadásul ez a barátnő Eleanor (!!).
4-kor elmentem egy kiadós fürdésre, ami sajnos csak fél órát tartott, mert sietnem kellett. Mikor kiszálltam a kádból, magam köré tekertem a törülközőm, majd elkezdtem szárítani a hajamat. Miután megszáradt, kis loknikat varázsoltam. Egy kis smink, majd egy elegáns, de kényelmes ruha.
Leszaladtam a lépcsőn, majd táskámat felkapva, köszöntem szüleimnek, hogy elmegyek. Hamar odaértem a már jól ismert házhoz, de, mikor be akartam menni a kapun, megpillantottam egy fekete autót, ami éppen a házba akart beparkolni. Egyből begörcsölt a hasam, hiszen tudtam kit rejt a kocsi. Jól sejtettem. Louis Tomlinson teljes életnagyságban ott állt előttem. Mikor meglátott, mosoly húzódott a szájára.
- Szia. Louis vagyok. És gondolom te meg Heidie. - egy zavart bólintással adtam igazat neki. -Már El nagyon sokat mesélt rólad.
- Gondoltam, hogy eljár a szája. - nevettem, és ő is belekezdett a hahotázásba. - Szerintem menjünk be, már innen is lehet érezni El rántott csirkéjét.
- Nekem mindig azt csinálja. -mondta mosolyogva.
- Mert csak azt tudja. - nevettem fel, mire csak egy döbbent tekintetett kaptam. - Úgy látom, most lelepleztem. - erre már ő is elkezdett nevetni. Röhögve mentünk be a házba, ahol Eleanor kifinomultsága uralkodott. Mikor beértünk a konyhába, barátnőm meglepett arcával találtuk szembe magunkat..
- Látom összeismerkedtetek. - mosolygott ránk El, és már mi is kezdtünk megnyugodni.
Eleanor szorgosan tevékenykedett körülöttünk, amíg Louisal leültünk az asztalhoz, ami már gyönyörűen meg volt terítve 4 főre. Csendbe vártuk Elt, hogy ő is csatlakozzon hozzánk. Csönd telepedett ránk, ami egyben volt nyugtató és kínos, viszont, amikor Louis megfogta a szívószálas innivalóját, fogalmam sincs, hogy csinálta, de feljött az orrán.Azonnal elkezdtem nevetni szerencsétlenségén, majd miután letörölte az arcát ő is csatlakozott. És még egy ráadás. Eleanor belépett a híres nevezetes rántott csirkéjével. Louisal még jobban elkezdtünk nevetni, ami már szinte fájt.
- Oké. Most nem tudom, hogy min nevettek, de inkább nem is akarom tudni. - nevetett rajtunk El.
- Jobb is. - Mondtam már fuldokolva a nevetéstől.
Szépen indult ez az est. Mikor már kiröhögtük magunkat, elkezdtünk enni. Nagyon megkedveltem Louist ebbe a fél órába. Nem tudom mi, de nagyon megfogott benne valami. Talán az, hogy tökéletes párja Eleanornak. Nagyon összeillenek. Louis szinte olyan, mint Eleanor,csak fiúban. A vacsora közbeni szerelmes pillantások, ahogy megfogják egymás kezét, amikor egymástól lopnak egy-egy csókot vagy puszit, mindig mosolygásra késztet.
Végeztünk a vacsorával, és a kanapén ülve beszélgettünk.
- Tudod Heidie - kezdte felém fordulva. - én nagyon megkedveltelek, ebbe a pár órában.
- Igen? - kérdeztem egy kicsit meghatódva.
- Igen. Talán azért, mert nagyon hasonlítasz az egyik legjobb barátomra. - mondta mosolyogva.
- Én is nagyon megkedveltelek, mivel te is hasonlítasz az én legjobb barátomra. El-re. - Eleanor felkapta a fejét.
- Jaj de örülök, hogy szeretitek egymást. Amúgy tényleg nagyon hasonlít rá. - fordult Lou felé.
- Kire? - kérdeztem kíváncsian, de mintha ott se lettem volna tovább folytatták.
- Ugye, hogy egymáshoz illenek?!
- Most komolyan. Ki a francról beszéltek??? - kérdeztem felháborodva, mivel nem nagyon szeretem, ha szervezkednek a hátam mögött, vagy jelen esetbe előttem(!!).
- Mind egy. - még mindig értetlen fejjel néztem rá. - Louis majd megbeszéljük, ha elmegy. - mondta barátjának egy sejtelmes mosollyal.
- De várj! Kérdezek tőle pár dolgot. - ekkor végre odafordult hozzám. - Mi a kedvenc állatod.
- A cica?! - mondtam még mindig zavarodottan.
- Kedvenc étel? - kérdezte mit sem törődve az értetlenségemmel.
- Lasagne, de desszertből van több is.
- Aha..öhm..Kedvenc szín?
- Majdnem minden színt szeretek, de talán a sárga.
- Kedvenc film?
- Uh..ez fogós kérdés. Nem tudom. Sok filmet szeretek.
- Jó, mind egy. - legyintett. - Kedvenc számunk?
- Ki mondta, hogy szeretem a bandátokat? - próbáltam szívatni, de Eleanor tönkretette tervemet.
- Majdnem mindig a ti számotokat énekli a zuhany alatt. - súgta Louisnak, amitől szája felfelé görbült és enyhén elpirosodott az arcom
- Nem is igaz. - próbáltam enyhíteni a leégetésén.
- Jól van nem az a lényeg, hanem a következő kérdés. Milyen az álompasid. - hát ezzel megfogott.
- Uh..hát.. nem is tudom.. legyen romantikus, kedves, aranyos, cuki, helyes, vicces.
- És ha ugyan olyan lenne, mint te? - kérdezte Louis a szemöldökét húzogatva, ami miatt visszafojtottam a nevetésem.
- Nem feltétlen kell, hogy ugyan olyan legyen, mivel elég bunkó tudok lenni, meg ha felpörgök, nagyon idegesítő.
- Tökéletes!! - kiáltotta Lou, El arcába, ami miatt egy kicsit visszahőkölt, de látszott rajta, hogy szórakoztatja Louis fontoskodása.
- Igen. Persze, hogy az. - bólogatott egyetértően Eleanor. - Figyelj Heid, - úgy imádom, ha becenevemen szólít. - lenne egy buli, ahova szívesen meghívnánk téged.
- Nem tudom El. Nem biztos, hogy készen állok egy bulihoz.
- Mi ott leszünk veled egész végig. És, hogy ne nézd hülyének Louist, azért kérdezett ilyeneket, mert az egyik barátunk nagyon hasonlít rád. Sőt. Ő a te férfi másod. Ő is ott lesz.
- Nem tudom El... - próbáltam egy kicsit túl játszani a helyzetet, de őszintén, nagyon akartam menni arra a bulira.
- Naa, gyere már. Gondolom az elmúlt másfél évben ki se mozdultál. Itt az idő Heidie! És még egy pasit is szerezhetsz. - kacsintott rám, én meg meg adtam magam
- Na jó,de csak a pasi miatt. - kontráztam, mire a nyakamba ugrott. Eleanor válla fölött átnézve, Louis sejtelmes arcát véltem felfedezni.
Valamit biztos nem mondtak el! Tudni illik én elég jó ember ismerő vagyok, vagy hááát...voltam, mielőtt történt volna az a Jackes eset. Ő volt az egyetlen ember az életembe, akiről száz százalékban mást gondoltam, mint, aki Ő igazából. Megbíztam benne, szerettem, de kihasznált és a földbe döngölt. Viszont azzal, hogy Eleanor visszatért az életembe, egy új életet kezdhetek, ami tele lesz új és váratlan dolgokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése