2014. november 5., szerda

6/2. fejezet

Sziasztok!
Végre valahára elkészültem a következő fejezettel!! Ebben a pár napban nagyon rám jött az ihlet, és hát elég rövid idő alatt be is fejeztem!! Remélem tetszeni fog, és ha nem értetek valamit (mert aki már elolvasta, az nem értett egy két dolgot), akkor szívesen elmagyarázom! :))
Jó olvasást!
Puszii <3

~H



Heidie szemszöge

- Bocsi Heid. - nézett rám kínosan Harry. - Igazából csak átakartam hívni Louist, hogy segítsen a fogadásba, de azt nem gondoltam volna, hogy egy kacsát fog hozni. A kacsa viszont elszabadult mi meg próbáltuk elfogni, még a serpenyővel is próbálkoztunk, és hát közbe leborult meg kiömlött egy-két dolog. - nézett a kiömlött gabonapehelyre, meg az egyéb konyhai eszközökre. - És...hát...öhm... - vakarta a tarkóját, - nem is tudom igazából, hogy hogyan történt, mert hát ...na szóval az úgy volt, hogy amikor nagy nehézségek árán végre bekerítettük, akkor hát...kinyiffant. Louis szerint agyvérzést kapott az ijedtségtől vagy mi...de én nem akartam, hogy ez legyen ... - hallgatott el Harry, és csak türelmetlenül várta a válaszom.
Én viszont nem bírtam tovább. Ott szakadt el a cérna. Elkezdtem nevetni, szinte már folyt a könnyem ettől a nevetséges helyzettől. Eleanor is elkezdett velem nevetni, amitől újra belekezdtem a visszafojthatatlan nevetésbe.
Harry csak értetlenül nézett ránk, majd megrázta a fejét:
- Most akkor nem haragszol? - kérdezte.
- Nem Harry. Ez annyira... - és itt újra elkapott a röhögőgörcs. Csak nevettem és nevettem, minek végére már mindenki velem együtt nevetett.
Mire kinevettük magunkat mindenki úgy nézett ki, mintha most futották volna le a maratont. Zihálva mosolyogtunk egymásra, majd Harry törte meg a csendet.
- Amúgy nyertem.
Várj! MI?! Teljesen elfeledkeztem a fogadásunkról. Ez nem lehet igaz! Hogy a fenébe lehetek ilyen figyelmetlen?! Ez is csak velem történhet meg. Bár én sokszor vagyok feledékeny, aminek következtében sokszor nem tudok hazajutni, de lényegtelen (a kulcs az nem nekem való!!).
- Ohhh a francba! - mordultam fel, mire Harry csak mosolygott rajtam, Eleanor és Louis pedig kuncogtak. Várjunk csak...Eleanor?! Ohhh az mocskos kis áruló! Szerencséje, hogy abbahagyta, mikor elég csúnyán néztem rá, de annyira, hogy még a mellette álló Louis is. Chhh! A hatalom ereje!
- Na de Heid. Mikor cserélünk szerepet? Mondjuk holnap? - még mindig ott van az a vigyor az arcán, amitől csak idegesebb leszek.
- Rendben. Ha viszont már így alakult, ki fogom használni a helyzetet. - kacsintottam rá. Felhúzta a szemöldökét, ezzel egy olyan "most komoly?!" fejet vágva, mire én csak megvontam a vállam, majd hajamat hátradobva elfordultam, ezzel növelve a hatást.
- Emberek, nem akarunk elmenni valami gyorsba ebédelni? - kérdeztem az órára nézve, ahol majdnem egy óra volt.
- Oké. Menjünk egy subwayba mondjuk. - vetette fel El az ötletet.
- Rendben, ha a fiúknak nem baj,  hogy letámadhatják a rajongók. - fordultam a fiúk felé, akik eddig valamit beszélgettek, úgy, hogy ne halljuk, viszont most abbahagyták és Louis válaszolt.
- Mehetünk, nekünk is ki kell mozdulni, max kapucniba. - Harry is egyetértően bólintott, majd egy okéval lerendezve a dolgot, felmentem az emeletre, és el kezdek készülődni, mivel reggel óta a piszomamba vagyok.
Miután elkészültem, lerohantam a lépcsőn, egyenesen a nappali felé ahonnan a hangok szűrődtek. Lefelé szegezett fejjel a sapkám eltakarja az arcomat, így nem láttam, hogy valakinek frontálisan neki ütközök. Na jó, azért nem volt olyan rossz a helyzet, mint ahogy titulálom, de ilyen megesik nem? Na szóval, hogy ne úgy képzeljétek el ezt az egész ütközést, hogy mindketten olyan sebességgel ütközünk, hogy egymásról visszacsapódva áttörünk a falon, mindenen keresztül, majd egyszer csak leesel a fűbe, és persze túléled az egészet, mint a filmekben, nem nem így történt. Nem vagyunk rúgók. Persze csak én gondolom túl a dolgokat, mert senki se agyal ilyeneken.
Na szóval ott tartottam, hogy neki mentem valakinek, valószínűleg az egyik fiúnak, mert érdekes lenne Eleanor széles vállakkal, és kemény felsőtesttel elképzelni. Felnézek, és Louisal találom magam szembe.
- Bocsi. - mosolyogtam rá, majd tovább akartam menni, de visszahúzott, gondolom akart valamit mondani. Várakozva néztem rá, mire ránézett a nappaliba ülő barátaimra, akik valamin nagyon beszélgettek. Visszafordultam Louis felé.
- Na milyen volt a tegnapi buli? - kérdezte.
- Nagyon jó volt! Minden percét élveztem. Bár, azzal a fiúval nem is találkoztam...  - el is felejtettem azt a srácot,  pedig eléggé vártam.
- Találkoztál vele. - mondta komolyan Lou.
- Öhm mi? - néztem rá hitetlenkedve. Nem emlékszem, hogy találkoztam volna a directionos fiúkon kívül.
- Találkoztál vele. - ismételte meg szavait, ugyan olyan higgadtan, mint ahogy eddig. Rajtam viszont egyre jobban eluralkodik az kíváncsiság, és egyáltalán nem voltam nyugodt.
- De..hogy? Mikor? Hol? Nem is találkoztam mással, csak veletek. Mondd már el!
- Jó jó, csak nyugodj le! - nevetett rajtam, és végre valahára elkezdte mondani. - Nem akarom lelőni a poént, szóval nem mondok el mindent. - mosolygott. - Nem volt ott sokat, kábé egy órát. És, ha jól emlékszem, csak egy picit beszéltetek. Szerintem egyértelmű, hogy ki az, de ha neked nem esett le, akkor hagyjuk. - mondta, miközben vállat vont.
- Öhm van egy sejtésem, de nem akarom, hogy hülyének nézz, vagy valami. - nem akartam semmi hülyeséget mondani, mert az elég kínos lenne számomra.
- Az már megtörtént. Szóval nyugodtan mondjad. - nevetett rajtam, amin én csak a szemem forgattam.
- Hát szerintem ...Niall. - Megdöbbenve nézett rám, ami nem tudom, hogy most pontosan mit is jelent. Megvakarta a tarkóját. Idegesnek tűnt. - Igen! biztos Niall az! Hiszen elhívott randira is, ami ma este lesz. Ez, hogy nem jutott eddig eszembe. Köszi Louis! - megdöbbenve állt ott, de én nem foglalkoztam vele. Megöleltem, amit persze nem viszonzott a sokk miatt, hogy én már tudom, hogy ki az A fiú.
Fülig érő mosollyal mentem be a nappaliba, majd bejelentettem, hogy indulhatunk!


                                                                **************


Négy óra. Most kezdek el készülődni a Niallal való randimra, és már nagyon izgatott vagyok. Nagyon jó volt a srácokkal a Subwayba, de viszont most jobban érdekelt a szőkeség, főleg mióta tudom, hogy Louis és El vele akartak összehozni. Egy valamibe még viszont nem vagyok biztos. Nem tudom, hogy készen állok-e egy kapcsolatra, azután az este után, de mindent megfogok tenni, hogy továbblépjek a múlton.
Éppen a ruháimat válogattam, ami egy nagyon aranyos szoknyára, és egy kapucnis kötött pulcsira esett. Szó szerint imádom a szoknyákat! Még a leghidegebb napokon is megoldom, hogy szoknyába menjek, akár több harisnyával, ha kell. Szerencsémre most nem volt hideg, így még jobban kipattantam a boldogságtól.


Lementem a földszintre, és egyenesen Apu dolgozó szobályába mentem. Sokszor hazajön korábban, hogy inkább otthoni körülmények között, és nyugodtan végezze a a saját cége munkáit. Persze csomószor csal, és kijön inkább egy kicsit velünk tölteni az időt, legfőképp ezért szeret otthon dolgozni. Amint beléptem a szobába, felnézett a laptopjából és széles mosolyra húzta ajkait, ahogy mindig is szokta.
- Hova-hova? - kérdezte meglepetten, ugyanis még semelyik szülőmnek nem szóltam, hogy ma találkozóm van.
- Hát ma találkozok egy barátommal. - mondtam ártatlanul.
- Milyen barátoddal? - itt kiemelte a barát szót, egyből rájött, hogy nem egy barátról van szó, de attól még folytattam.
- Louis egyik ismerőse, akivel a bulin ismerkedtem meg, és nagyon jófej. Nem lesz semmi baj. - céloztam arra, hogy nem kell aggódnia, nem kerülök füvesek közé, meg semmi hasonló társaságba.
- Oké. Maximum 9-re itthon legyél. - odamentem hozzá, megpusziltam és kimentem.
Az órára pillantottam, ami 5:02 -őt mutatott. És már csöngettek is. Gyorsan felviharoztam a táskámért, hogy ne kelljen sokat állnia az ajtóba. Mire viszont leértem, már valaki megelőzött. Már megint kezdi, és egyből ideges lettem, mert néha már túl olyan... Apaaa!!!

Nincsenek megjegyzések: