4. fejezet

Sziasztok!
Most nagyon boldog vagyok, ugyanis egyre többen érdeklődtök a blogom iránt. Tényleg, ha van bármi kritikátok azt leírhatjátok, és változtatok rajta. Hideg/meleg, mindegy, nekem mind kettő jólesik.
Jó olvasást!:)
Puszi

~H



Heidie szemszöge


 Izgatottan ücsörögtem a szobámba, telefonomat szorongatva, és vártam, hogy Louis csörögjön. Telefon helyett viszont a csengő csörgött. Gyorsan lefutottam a lépcsőn, ügyelve arra, hogy hasra ne essek. Mikor leértem, láttam, hogy Apu már ajtót nyitott, és válla fölött Louis hatalmas vigyorral állt az ajtót támasztva. Gyorsan felkaptam a cipőmet, a fogasról a táskám és a blézerem, majd izgatottan léptem Apu és Louis közé, akik valamiről beszélgettek, de nem figyeltem pontosan, hogy miről. 
- Szia Louis! - öleltem át boldogan, és Apának is nyomtam egy puszit az arcára. - Szia Apa! Nem tudom, hogy mikor jövök, de nyugi a fiúk vigyáznak rám. - sietni akartam, ezért megelőztem, hogy ő mondja el, hogy vigyázzak magamra. 
- Rendben. Maradj Louis mellett. Szia. - és ezzel együtt úgymond kilökött minket az ajtón. Jó érzéssel töltött el, hogy ebben a rövid beszélgetésben, Apu megbizonyosodott arról, hogy jó kezekbe leszek.
Rámosolyogtam Louisra, mire ő lovagiasan felém tartotta a karját, én meg, mint egy hercegnő, belé karoltam. Lassan andalogtunk el a kocsiig, ahol szintén udvariasan, kinyitotta nekem a limuzin ajtaját. Mióta lett ilyen illem tudó?! Semmikor, ugyanis, mint mindig, most is hülyül, amit a fején lévő hatalmas vigyor árul el. 
- Hálás köszönetem Mr. Tomlinson. - mosolyogtam az előttem álló "úriemberre". Hangosan felnevetett, mire én is elkezdtem vele együtt kacagni. - Louis, légyszi te szállj be előbb. Nem akarok más mellé ülni. - kértem egy kicsit lehalkítva a hangerőből, hogy a bent ülők ne hallják meg. 
- Rendben. - tényleg nagyon hálás vagyok Louisnak, mert azokba az emberekbe még nem bízom meg. Mi van ha taperolni fognak? Vagy mást...Nem. Maradok Louis és az ablak mellett. Louis gyorsan bepattant egy szőke srác mellé, aki tudomásom szerint Niall. Én is gyorsan bepattantam és négy, engem bámuló fiúval találtam szembe magam. 
- Sziasztok! Heidie Johnson. - nem akartam, hogy azt higgyék, hogy annyira távolságtartó vagyok, ezért mindenkivel kezet fogtam és bemutatkoztam. Kivéve..öhm Harry? Ja igen Harry. Na neki, csak a kézfogás+szerény mosoly jutott. Mindenki szimpatikusnak tűnt. Talán Harry egy kicsit távolságtartó, de ezt meg tudom érteni. Először én is mindig olyan vagyok, de ha már meg van a bizalom, utána..khm...őrült leszek. 
Elkezdtek kérdezgetni rólam, hogy hol születtem, mit szeretek, és sajnos Louis belekevert abba a témába, amit nem akartam. A fiú. Nagyon meglepett, hogy Harry is közbe szólt a beszélgetésbe, mert egész úton meg se szólalt, de ettől függetlenül rendesen válaszoltam neki. Tovább folytattam a beszélgetést a többiekkel, de nem tartott sokáig, mivel megérkeztünk egy szórakozó helyre. 
- Eleanor? - kérdeztem Louist, miközben elkezdtünk kiszállni a limóból. 
- Szólt, hogy később jön. - mondta, majd megfogva a kezem, maga után rángatott a bejárathoz, ahol egy nagy darab szekrény szedte a belépőket. A fiúk ha jól látom már bementek, és egy alig forgalmas kis zugba vártak ránk. Louis felmutatta a VIP kártyáját (nem is tudtam , hogy VIP helyen leszünk, bár én hülye nem gondoltam arra, hogy a One Directionnal vagyok körülvéve), és a szekuritis be engedett minket. A többiek amint látták, hogy közeledünk, elindultak felénk, és együtt kerestünk egy csöndes páholy szerűséget, ami az elit szekcióban van. Micsoda szóhasználat! Igazából egy cseppet sem különleges asztalhoz, és hat székre ültünk, ami egy csendesebb sarokba van. Szóval, olyan mint egy átlagos bárban.

Zayn hozta az első kört, ami nekem nagyon ízlett, de nem kívankoztam többet inni, a többiekkel ellentétben. Ők már a harmadik pohárnál voltak, mégsem látszott meg rajtuk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyedül ülök az asztalnál. Louist mintha Harryvel láttam, Zaynt mintha Liammal táncolt volna, de nem vagyok biztos benne. Niall, hát, fogalmam sincs hol van. Eleanor nincs itt, Louis össze akár hozni valamilyen fiúval, de így,hogy elment nem tudok vele mit csinálni. Nem tudom , hogy mit csináljak, ezért inkább maradok itt, csak visszajönnek. 

Ez be jött, ugyanis egy pohárral a kezébe Niall andalgott felém. Egyből fellélegeztem, mert utáltam ilyen helyen egyedül lenni, és az igaz, hogy Niallt meg nem ismerem, de hogyha Louis haverja, akkor valószínűleg nem lehet pedofil. 

Niall leült a mellettem lévő székre, és gondolom arra várt, hogy megszólaljak, de én csak néztem.  Ő sem hagyta annyiban. Ő is nézett, és ebből kialakult egy jó kis farkasszem bajnokság. Már mind a ketten mosolyogva próbáltuk nyitva tartani a szemünket, de Niall nem tudja kivel húzott ujjat.
Én vagyok a farkas szemezés bajnoka. Nagyon sokáig tudok nézni valamit, vagy ez esetben valakit. Kis koromban sokat játszottam a bátyámmal, és volt olyan, hogy tíz percig is játszottunk. Igen, jól hallottátok. Van egy bátyám. A neve Thomas Johnson. Két évvel idősebb nálam, és már 2 éve amerikába költözött. Ami viszont nagyon fájt, hogy nem láttam és nem is hallottam róla sokat ebben a pár évben. Igazából nekünk nagyon jó kapcsolatunk volt, és nagyon keveset veszekedtünk. Nem értettem és még most sem értem, hogy miért nem keresett engem, mikor kellett volna a támogatása,hogy magához öleljen és azt mondja az ő búgós hangján, "Semmi baj, itt vagyok!". Hiányzik, nagyon hiányzik.
Gondolatmenetemet a velem szemben ülő Niall zavarta meg, aki igazából nem tett semmit, de így is visszahozott a valóságba. Ezzel együtt viszont akaratlanul pislogtam, így elveszítettem a játékot.
- Ezaaaaaaaaz!!! Nyertem!! - kiáltotta a szőke fiú. Még szerencse, hogy a dübörgő zene tompította a kiabálását, de még így is néhányan felénk fordultak.
- Neeee! Most már nem mehetek emberek közé! Ezt a szégyent! - én is belementem a túlzásba és elkezdtem "kínlódni" a szörnyű megaláztatás miatt.
Miután mindketten kinevettük egymást, elkezdtünk értelmes dolgoktól beszélgetni. Mindketten mondtunk magunkról pár dolgot, és nagyon élveztem a Niallal való beszélgetést. Olyan szabad, kötetlen, gördülékeny beszélgetés volt. Úgy éreztem vele még a sarokban lévő pókhálóról is tudnék beszélgetni.Villámcsapásként jött a gondolat, hogy talán ő lehet az A fiú, bár, ahogy megismertem, nem egy a személyiségünk. Nem tudom mi, de valami más.
- Máskor is találkozhatnánk. Mondjuk elvinnélek holnap vacsorázni. Neked jó? - kérdezte mosolyogva. Nagyon szeretnék Niallal több időt, kettesben beszélgetni, szóval egyértelmű volt a válaszom.
- Persze, szívesen el megyek veled. - mosolyogtam Niallra, aki visszamosolygott. Mosolya viszont hirtelen lefagyott az arcáról, mikor meglátott valamit a hátam mögött. Követtem a tekintetét, és hát nem is valamit, inkább valakit láttam. Harry dühösen méregetett minket, vagyis inkább Niallt. Szerencsére jobb oldalán ott állt Louis, aki valamit suttogott a fülébe, mire Harry megfordult, és elment valahova Louisal
Kérdőn fordultam Niall felé, aki még mindig lesokkolódva nézett ki a fejéből.
- Ez meg mi volt? - kérdeztem, mire alig láthatóan összerezzent, de végre rám figyelt.
- Őhhh..semmi...mindjárt jövök. - és ezzel egy időben, Niall elrohant Louisék irányába, én meg ott maradtam értetlenül és legfőképp egyedül.

Harry szemszöge


Mikor megérkeztünk, és beültünk egy csendes sarokba, egyből oda akartam menni hozzá, ezt az ötletemet viszont meghiúsítatták. Épphogy elindultam felé, Louis állt elém. Elrángatott egy másik sarokba (itt csak sarkokba lehet csöndesen beszélgetni?! Mintha büntetésbe lennének..), és egyből nekikezdett.
- Na??!! - tudtam, hogy mire érti, de húzni akartam az agyát.
- Mi na? - kérdeztem viszonylag nyugottan, de Louis már nem fért a bőrébe.
- Tetszik Heide? - már szinte ugrált az izgatottságtól.
- Háát...talán..igen..nagyon..-nehezen találtam a szavakat, és gondolom ezt Lou is észrevette, ezért nőtt a fejére az a hatalmas vigyor.
- Tudtam!! - kezdte ütögetni a vállam. - Első látásra szerelem?
- Háát..valami olyasmi, de nem vagyok szerelmes. - tájékoztattam Louist, mielőtt elkezdené terjeszteni, hogy Harry Styles szerelmes.
- Még! - húzogatta a szemöldökét, amitől elkezdtem nevetni.
Vissza akartunk menni a többiekhez, de akkora tömeg lett előttünk, hogy nem tudtunk megmérkőzni velük. Már vagy fél órája sodródunk a tömeg áradattal, de végre látom az asztalunkat, ahol...ahol Niall és Heidie nagyon bezsélgetnek. Rögtön elkapott a féltékenység, mert ismerem Niallt. Tudom, hogy néz lányokra, ha el akarja csábítani. Ő most így néz RÁ! Amikor Louis odaér mellém ő is döbbenten néz rájuk. Mikor Niall is észre vesz minket, egyből megfagy, és meg sem mozdul, mire Ő is megfordul. Találkozik a tekintetünk, de rögtön elkapom, hiszen nem rá vagyok mérges. Niallt nézem, de fél szemmel látom, hogy Louis felém fordul.
- Harry, ne csinálj semmi hülyeséget! -parancsolt rám, hiszen már ismer, és tudja mit akarok tenni. Mégsem azt teszem. Elindulok vissza az embertömeg felé, de tudom, hogy jönni fog utánam. Jól sejtettem, ugyanis, ahogy megálltam egy nem annyira forgalmas részen Louist látom magam mellett. Viszont arra nem számítottam, hogy Niall is utánam jön.
- Niall, menj innen! - nagyon nem akartam, hogy itt legyen. Szinte árulásnak veszem, hogy nyomult arra a csajra, aki nekem való, pedig tudott az egészről. Ez a legbosszantóbb ebben.
- Hadd magyarázzam meg! - kérlelt, én meg unott arccal felé fordultam, és vártam a válaszát. - Nem úgy van, ahogy te gondolod. - kezdtem még idegesebb lenni.
- Miért, hogy van Niall?! Ismerlek, túlságosan is jól. - próbáltam lenyugodni, ezért nagy levegőt vettem.
- Sajnálom Harry, igazad van. Teljesen kiment a fejemből, mikor vele beszéltem. Le is mondom a holnapi randit. - na, hiába nyugtattam magam, most idegességem az egekbe szökött, és már ökölbe szorított kezekkel néztem Niallra.
- RANDI?! - nem bírtam tovább. Most haza akarok menni.
- Igen Harry, de lemondom. Meggondolatlan voltam. - mondta félénken.
- Igen az voltál! De tudod mit? Menj el nyugottan el arra a randira, nem akadályozom a boldogságotok. Haza mentem. - már indultam volna, de Louis a karomnál fogva vissza húzott.
- Harry, ne legyél barom. Fiatal még az éjszaka, ne akard elszalasztani a lehetőséget.
- Nem érdekel semmi! Se Niall, se a buli, se Heidie. - ezzel együtt ott hagytam mindent. A barátom, a lehetőséget, és a lányt, akit tudnék szeretni.