2014. június 23., hétfő

5. fejezet


Sziasztok!

Nagyon szégyellem magam, mert nem hoztam részt (van szemtanú is:D), de elutaztam vidékre, és ott csak mobilom volt. Ott írtam meg a részt is, de féltem felrakni, hogy hibás lesz vagy hasonló. Mind egy nem is magyarázkodok.
Mint ahogy látjátok, új lett a design, amit nagyon nagyon köszönök MissMe-nek:)! Remélem tetszik nektek, mert én imádom*-*
A résszel kapcsolatba csak annyi, hogy...igazából semmi:DD..jólvanna fáradt vagyok:D
Jó olvasást!
Puszi

~H




Heidie szemszöge


Miután Niall elment, nem tudtam mit kezdeni magammal. Csak ültem és vártam a csodát. A csoda viszont Eleanor formájában jelent meg, így végre fel lélegezhettem. A nagy tömeg izzadt emberei között, próbált kijutni, és végül sikerült is szépen eliszkolnia onnan, de egy nagy darab fickó meglökte, így szépen előre bukott, egyenesen a lábam elé. Legjobb barátnőhöz hűen, eszem ágában se volt segíteni neki, inkább röhögtem rajta, úgy, hogy már én is majdnem a földön landoltam.
Nem tudom, hogy össze beszéltek-e, de Eleanor érkezése mindenkit visszahozott az asztalunkhoz, ami egy kicsit bosszantó volt, mert bezzeg akkor nincsenek itt, amikor egyedül vagyok. Várjunk csak! Harry hiányzik. Vajon hol lehet? Talán amiatt az eset miatt tűnt el? Remélem nem, mert nagyon lelkiismeret furdalásom lenne, bár fogalmam sincs mi miatt volt mérges, de akkor is.
- Hol van Harry? - kérdeztem úgy általánosságba mindenkitől. Egy szempillantás alatt abba maradt a nyüzsgés, ami eddig a társaságunk körül forgott,és egy emberként fordultak felém. Egy kicsit zavarba voltam, ugyanis nem tudom, hogy miért néznek így rám.
- Harry rosszul érezte magát, ezért haza ment. - törte meg a csendet Louis. Bólintottam egyet, hogy tudatosítsam vele, hogy hallottam, és tökéletesen értettem, amit mondott.
A buli tovább folytatódott, ami annyit jelentett, hogy az összes fiú lekért táncolni, és meghívtak egy pohárra, amit én természetesen nem fogadtam el. Bár tudom,hogy biztonságba vagyok a fiúk mellett, a részegségem megnagyobbítja a makacsságom, és el tudom képzelni, hogy elkerülök a fiúk mellől.
Nagyon élveztem a fiúkkal a bulit, és most esett le, hogy igazából a One Directionnal buliztam. Wow. Ennyit a rajondói énemből. Voltak olyan kedvesek, hogy haza vittek, ezért nem kellett gyalog haza mennem, aminek persze örültem, mert nagyon elfáradtak a lábaim, és már a szememet se nagyon bírtam nyitva tartani.
Otthon egyből elmentem zuhanyozni, majd miután felvettem a pizsomám, beugrottam az ágyba, és álomra hajtottak a fejemet. 


Reggel a csengő hangjára ébredtem, és mivel Anya meg Apa dolgozik, nekem kellett kimászni az ágyból, és megnézni ki zaklat ilyenkor. Szépen lassan lementem a lépcsőn, közbe pedig abban reménykedtem, hogy az ajtóban álló idegen, megunja a várakozást, és szépen eliszkol innen. Hát sajna nem volt szerencsém, és mikor leértem az ajtó elé, a félig-meddig átlátszó részen az ajtónak, pontosan ki tudtam venni egy szabályos emberi formát. A kulcsok fogasáról levettem a bejárathoz tartozót, és még mindig a lehető leglassabban dugtam be a zárba, és fordítottam el. Ezalatt a mozgalmas leút során, ezernyi gondolat futott át az agyamon, hogy vajon ki áll az ajtóban, a postáson át, Anyunak a kozmetikusáig, de ahogy kinyitottam az ajtót, egy nem várt személy állt ott. Kérdőn néztem a zavartan ácsorgó Harryre, aki mikor meglátta, hogy kinyitottam az ajtót, arca egyből pirosodott, és a szájával szerintem egy halat próbált utánozni. Igen, valahogy így nézett ki. Egy piros hal.(egyáltalán van olyan?!) 
- Harry?! - nem tudtam, hogy mit nyögjek ki egy ilyen kínos szituációban.
- Öhh..szia Heidie. - látszott rajta, hogy erősen próbál határozott lenni, de nagyon látszott zavartsága. - Louis mondta...
- Gyere be. - szavába közbe vágva, illedelmesen beinvitáltam, hogy ne az ajtóban kezdjünk valószínűleg egy hosszú csevejt lefolytatni. Harry udvariasan levette a cipőjét, majd engem követve elindultunk a nappali felé. A folyosó egyik fordulójánál előre engedtem, és gyorsan megnéztem magam az ott lévő kis fali tükörbe. A látvány meglepő volt. Kócos haj, és.. és a többi rendben volt. Nem volt karikás a szemem, és elfojt smink, ami a tegnapi buli maradéka lenne. Semmi. Úgy látszik az úristen tudta, hogy ma vendégem lesz. Olyan fura, hogy ez a hosszabb gondolat menet, pár másodperc alatt futott végig az agyamon. Gondolatban mindig minden gyorsan történik, meg persze máshogy. Például, ha szeretnék egy esőerdei emberszabású csimpánzt, akkor nem fog egyből csengetni a postás az ajtón, egy csimpánzzal a nyakába, és nem lesz a majom a legjobb barátom, hanem inkább kitépi az összes hajszálamat, és megeszi az összes banánt (imádom a banánt). Nem tudom honnan jött ez a hasonalat, de a lényeg az, hogy gondolatban máshogy lesz elképzelve, mint a valóságban.
Gondolataimat vissza vándoroltattam Harry irányába, akivel épp leültünk a nagyon is kényelmes kanapéra. Az előttem ülő fiú, zavartan tördelte ujjait, míg nekem kérdőn szaladt fel a szemöldököm.
- Szóval. Ott tartottunk, hogy Louis mondta...hogy? - kérdeztem, mivel úgy tűnt, Harry nem nagyon akar magától megszólalni. 
- Ja, igen. Szóval Louis mondta, hogy nem emlékszik senki arra, hogy mi történt veled, ezért, mivel neki halálos fejfájása van, én jöttem leellenőrizni, hogy jól vagy-e. - áhh..gondolhattam volna. Mindenki részeg volt, nem csoda, hogy nem emlékeznek semmire, pedig ők vittek haza.
- Igazából nem vagyok jól... - kezdtem, mire Harry aggódva meregetett.
- Mi a baj?  Fáj valami?  Hozzak fájdalom csillapítót? - szegény nagyon megijedhetett, pedig csak az agyi rokkantságomról beszélek. 
- A fejembe mintha lenne valami...- fogtam a fejem, közben pedig fájdalmas arcot vágva próbáltam, elő halottat utánozni. Nagyon sajnáltam Harryt, mert nagyon megijedhetett, bár nem tudom, hogy mért foglalkozott ennyire az egészségi állapotommal.
- Mi?! - kérdezte összezavarodottan. - Mi van a fejedben? 
Köztudott, hogy én sokáig tudok teljesen komolyan beszélni dolgokról. Így sokszor előfordult (a Jackes esett előtt), hogy amíg én teljesen nyugodtan, és maximum egy enyhe mosollyal beszéltem a barátaimnak a férfiak közötti mellrák mellékhatásairól.
Még mindig komoly arccal meredtem Harryre, akin látszott, hogy össze van zavarodva. Kezemet rátettem a vállára, majd erősen szemébe nézve kezdtem bele mondanivalómba.
- Levegő.
Harry elég tébolyodottan nézett rám, de mikor leesett neki mit mondta, elkezdett nevetni. Én csak néztem, meredtem a magam előtt lévő röhögő göndörre. Csak most vettem észre arcán lévő gödröcskéket, csodálatos zöld szemeit, és a nevetése milyen aranyos...szóval helyes pasi. Harry csodálkozva meredt rám, gondolom azért, mert nem nevettem vele.
- Miért vagy ilyen komoly? - hogy megmondtam.
- Jaa..direkt csinálom. Ez egy különleges képességem. Sokáig bírom, hogy ne nevessek valamin. - itt már azért én is elmosolyodtam.
- Ohh...mibe fogadjunk, hogy meg tudlak törni? 
- Kihívás? Én benne vagyok. De mibe fogadjunk? - elgondolkoztam mibe mennék bele, de arra jutottam, hogy mindenbe, mert tudom, hogy nyerek (kicsit se vagyok egoista).
- Mondjuk aki nyer, az egy napig azt csinálja, amit a másik mondd. 
- Áhh ez túl hétköznapi. Legyen mondjuk az, hogy aki veszít, az egy napig a másik lesz. - értetlenül nézett rám, ezért elkezdtem magyarázni. - Például ruhát cserélünk, a fehérneműt is beleértve, és megcseréljuk a napi rutint, és addig a másik pedig a vesztes házában lesz és azt csinálhat, amit akar. - perverzen kezdtem húzogatni a szemöldököm, mire felnevetett, és elkezdett bólogatni.
- Ez jó. - értett velem egyet, majd kezet rázva megpecsételtük, a fogadást. 
- És mikor kezdjük?
- Mondjuk...most?! - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mert nekem ez teljesen egyértelmű volt.
- Jó. Akkor mostantól mindent csinálhatsz, de nevetni nem nevethetsz. Egy kis mosolygás se. Semmi. - szögezte le a szabályokat, amire hevesen bólogattam. - Ja és most kezdjük. - tapsolt egyet a kezével, mint egy színdarab kezdetén. 
Kezdetét vette a párbaj. Egy kicsit se izgultam, mivel tudtam ennek a kis ''játéknak'' a vég kimenetelét. Viszont kíváncsi leszek Harry taktikáira, mert én profi vagyok. Tudom kicsit nagyra tartom magam, de csak akkor, amikor tényleg jó vagyok valamiben.
Oh viszont valamit elfelejtettünk.
- Harry, szünet van...
- Áh máris feladod? - kérdezte egy öntelt vigyor keretében, amire én csak megforgattam szemeimet.
- Nem Harry, csak tudod kimaradt egy apró részlet kérdés a fogadásból. - nem értette miről van szó. Komolyan ilyen az IQ szintje?! - Mennyi ideig kell komolynak lennem, és neked mennyi ideig kell próbálkozni, hogy megnevettess? Mellesleg megjegyzem szerintem elég nevetségesen fogod majd.csinálni.
- Már megbocsáss. Ne becsüld alá a képességeimet. - húzta fel az orrát, mintha megsértődött volna. A volnán van a hangsúly. 
- Harry, ha nem válaszolsz a kérdésemre, akkor én döntök. - kezembe kell venni az irányítást, mivel Harry agyi szintje, épphogy üti az 1-et. - Legyen mondjuk 1 óra.
- Neeeem...- húzta el a szót. - Az kevés. Legyen mondjuk délután 6-ig.
- Az nem jó. 5-kor Niall-al találkozok. - mondtam csak úgy általánosságban, de úgy látszik Harrynek valami baja lett. Álkapcsa megfeszült, szemei összeszűkültek és elkezdett fészkelődni a kanapén. Igaz, csak tegnap óta ismerem, de még a vak is látja, hogy baja van. Nem tudom, hogy mi lelte, de mikor Niall-al beszéltem és feltűnt, akkor is ilyen volt. Állítólag legjobb barátok, de azok nem szoktak így viselkedni. Vagy talán...
- Harry, össze vesztél Niallal? - látszott a rajta, hogy megleptem a kérdéssel, mert összerancolta szemöldökét, de egy "szempillantás" alatt felfogta az IQ bajnok, hogy mit is mondtam. (Bevallom, néha nekem sincs sok tudás az agyamba, de pszt...)
- Öhm... hát igen. 
- De miért? 
Csendben maradt. Türelmesen vártam a válaszát, de csak kezét tördelve, lehajtott fejjel bámult ki a fejébő"szívgyógyítás" 129. oldalán, a. 'mit csináljunk, ha a beteg nem mond semmit' szabályzati pontnál azt olvashatjuk, hogy ilyen helyzetben a legmegfelelőbb megoldás, a várakozás. Hát,  most én is ezt tettem. Csak néztem, és vártam. Egy bő, örökkévalóságig tartó fél percig kellett várnom, mire Harry kinyitotta a száját (bezzeg, amikor azt akarjuk, hogy lassan teljen az idő, gyorsan megy...ki nem állhatom).
- Egy lány miatt. - mondta, egy nagy sóhaj keretében.
- De Harry, nem szabad össze veszni egy ilyen hülyeségen. A barátság sokkal fontosabb, mint egy csaj. Szerintem beszéljétek meg, és minden a régi lesz. Ha nem is magatok miatt, de a banda miatt muszáj. Mit gondolnának a rajongók? Hogy a kedvenc bandájuk savanyú yoghurtot evett? - itt elmosolyodott, gondolom a hasonlat miatt. - Fel a fejjel! Menj oda hozzá, megbeszélitek, és újra barátok vagytok.
- Igen, talán igazad van. - rázta helyeslően a fejét.
- Még szép, hogy igazam van. Nem is lennék, ha nem lenne. - egy képzeletbeli váll veregetés, azért tényleg járna ám.
- Hahaha nagyon vicces. - gúnyolódott Harry, mire csak egy nyelvnyújtás volt a válaszom. - Viszont a fogadásra visszatérve, legyen 2 óra?
- Ühm...hány óra van?
- 10 óra lesz 10 perc múlva. - nézett rá az órájára Harry, mire én automatikusan bólintottam egyet.
- Rendben. Utána pedig ebédelhetünk. Bááááár... - húztam el az 'á' betűt. - még nem is reggeliztem.
- Majd a nagy versengés közben ehetsz.
- Oki. Akkor visszaszámlálás. 3, 2, 1, RAAAJT!!! - kiáltottuk el magunkat a végén Harryvel, de én persze figyeltem arra, hogy komoly fejjel kiabáljak (elég torz látvány lehetett). Ezzel kezdetét vette az évszázad "legvéresebb" megmérkőztetése.   

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

az "úristen" nagy betű :)

Unknown írta...

Uh...köszi:)